Vitézy igazsága

„Ritkán fordul elő, hogy egy állami vállalat élére elszánt, elhivatott, sikeres és népszerű aktivista ülhessen. Többnyire az ilyen helyeket a hivatali karrierépítés során megcsontosodott szürke gúnárok, vagy olyanok alakok szokták lestoppolni, akik csak lopni mennek oda. Nyilván Vitézyt is rég kitúrták volna ezek a gúnárok és hiénák, ha nem lenne kellő hátszele. Közismert, hogy édesanyja a népszerű antikommunista politikus, néppárti európai képviselő, Hankiss Ágnes, apai ágon pedig több sikeres jobboldali személyiséghez is rokonság fűzi.

Kisebb baráti társaságommal tinédzserkoromtól fogva lázadoztunk, dolgoztunk több, az élhetőbb világért és azon belül különösen az emberibb fővárosért harcoló mozgalomban. A városházi akarnokok szemében nyilván arcátlanul fiatalnak számító, 1985-ben született Vitézy Dávid is ezt tette, hiszen már 15 évesen alapító tagként beszállt a Városi és Elővárosi Közlekedésért Egyesületbe. Ő ezt a kis politikai biztosítéknak is beillő hátszelet szemmel láthatóan arra használta fel, hogy érvényt szerezzen ebben a városházi közlekedési szakemberek alkotta rákos gócban azoknak a haladó gondolatoknak, amelyek Prágát, Pozsonyt, Zágrábot vagy éppen Ljubjanát – a mi fővárosunkat bő egy évtizeddel lekörözve – szerethető, emberbarát várossá varázsolták, és amelyeknek a hiánya miatt mi elvesztettük azt a regionális központi szerepet, ami alaphangon kijárt volna Budapestnek.”