A Fidesz olyan helyzetet teremt, amelyben az ország politikai napilapja pártlappá válik, méghozzá úgy, hogy az MSZP-nek gyakorlatilag fizetnie sem kell érte.
„A Ringier az egész közép-kelet-európai térségben összebútorozott az Axel Springerrel, az egyesülés csupán két országban nem jött létre: Romániában (ahol az Axel nincs jelen), és Magyarországon. Itthon azért, mert a kormányváltás idején a Gazdasági Versenyhivatal már nem merte engedélyezni a fúziót, az új felállásban pedig az NMMH, majd személyesen Szalai Annamária vonta magához a döntési jogkört (de nem döntött). A hírek szerint a folyamatot a miniszterelnök személyes figyelemmel kísérte. A GVH megbízott szakértőjének korábban nyilvánosságra került véleménye szerint szakmai okok nem indokolják, hogy a fúzió ne jöhessen létre, és a Népszabadság semmilyen módon nem akadálya az egyesülésnek, tekintve, hogy az Axel Springernek nincs országos politikai lapja. A közelmúltban az Axel Springer vezetője állítólag tárgyalt Orbán Viktorral és Szalai Annamáriával.
A bennfentesek most úgy tudják, hogy a kormánypárti irányítású médiahatóság engedélyezi az eddig blokkolt fúziót, de csak azzal a feltétellel, ha abból a Népszabadság kimarad, és a Ringier megválik a laptól (ugyanakkor például a női és az életmód-magazinok területén, ahol mindkét cég érdekelt, és a fúzió után egyértelmű piaci túlsúly jön létre, semmilyen intézkedést nem várnak el az egyesülő felektől). A »fent« kiagyalt eljárás szerint a Ringier jelképes áron felajánlja a részesedését a Szabad Sajtó Alapítványnak, vagyis annak az alapítványnak, amelyen keresztül az MSZP őrzi tulajdonrészét a lapban.
Tehát: a Fidesz olyan helyzetet teremt, amelyben az ország politikai napilapja a teljes politikai függetlenség helyett pártlappá válik, méghozzá úgy, hogy az MSZP-nek gyakorlatilag fizetnie sem kell érte. Hogy mi a jó ebben a Fidesznek? Leginkább az, hogy – ha az ügyletet valóban lebonyolítják – onnantól bármit, amit a Népszabadság ír, le lehet söpörni az asztalról azzal a felkiáltással, hogy »csak a szocik pártlapja hőbörög«. A politikai nyilvánosságban kitisztulnak a frontvonalak. Szinte csak jobb- és baloldali orgánumok maradnak, jelentős jobboldali túlsúllyal.”