„A nyugdíjreform elmaradása jóval súlyosabb döntés, mint pár újabb kormányzati blöff és azok kényszeredett, cinikus beismerése, valamint annak konstatálása a lapok gazdasági rovataiban, hogy nahát-nahát, a NER kormánya csupán az általa kreált büdzsélyuk betömésére használta az egyszer ellopható nyugdíjvagyont, mintegy 3 ezer milliárd forintot. Ugyanis itt nőnek fel köztünk azok a generációk, amelyek már nem tudják majd eltartani a közeljövő nyugdíjasait (és ezzel egyébként alaptörvény-ellenes helyzetbe kerülhetnek, hiszen az emberek kétharmada ugye azt akarta, hogy a fiataloknak kötelességük erről gondoskodni), hogy most az ő jövőbeni nyugdíjukról és más fikciókról ne is beszéljünk. (...)
Bármely kormánynak el illett volna azon gondolkodnia, mi lesz azokkal a nehezen cáfolható tényekkel, hogy a) mint nép kevesen vagyunk, termékenységi rátánk alacsonyabb, mint az IQ-szintünk, b) kevesen dolgozunk és fizetünk adót, járulékot, c) ezen belül is kevesen végzünk valóban produktív, piacképes munkát, d) drasztikusan nő az idős emberek aránya (különösen a hatos villamoson, ill. a Lukács uszodában), miközben csökken az aktív fiataloké, e) eme fiatalok jó része már most elmenne külföldre, és ha mindez így folytatódik, ne legyen kétségünk: el is fognak menni.”