Nyílt levél Navracsics Tibornak

„Tisztességes jogász ember, demokrata igazságügyi miniszter ilyen gyalázatban nem vállal szerepet. Sem alkotmánybírósági normakontroll ígéretével, sem máshogy. Ilyen cselekedetre nincs mentség. Ha ez a törvény átment, majd jön az, hogy a kék szemű hetven év felettiek nem voksolhatnak, mert a Kubatov-lista szerint a Fidesznek ott kevés a szavazója. A kérdés tehát az, van-e határ, amíg Ön követi Orbánt az ámokfutásban? Már annyira beleégett a diktatúra kiépítésébe, hogy onnan nincs menekvés, vagy le lehet lépni az amúgy szemmel láthatóan süllyedő hajóról? Van-e még tisztesség? Mondhatja-e Ön azt a diktatúrák emléknapján, hogy bezzeg Biszku - aki persze, súlyosan bűnös -, amikor ma nem 56-ot ellenforradalomnak nevező komcsik, hanem nyilasok grasszálnak, és kormányoznak együtt települések százain a Fidesszel?

Figyelmébe ajánlom az ötvenes évek egyik miniszterelnökének, Hegedűs Andrásnak a történetét, aki élete alkonyán nem győzött bocsánatot kérni, amiért 56-ban aláírásával behívta az oroszokat, amiért vak volt és ostoba: kiszolgálta Rákosit, mert nem látta, nem akarta, nem tudta látni, mi folyik körülötte. És hiába volt a kiváló szociológusi képesség, a történelem a Rosszak közé tette Hegedűst. Nem lett neki könnyű a föld...

Talán még nem késő meggondolni.”