A Tumblr, az olimpia és én

„én például soha nem omlok össze, ha a fehérvár vagy a magyar válogatott kikap, mert pontosan tudom, hogy beletettek a meccsbe mindent, amit bele bírhattak tenni, és két vagy öt nap múlva megint beletesznek mindent. az ilyesmit én nagyon szeretem. na most az olimpia igazi aranybánya ebből a szempontból. élménykoncentrátum. át lehet élni a dolgokat naponta sokszor, ami átlagos hétközhónapokban képtelenség. a fehérvárnak is csak negyven-ötven meccse van egy egész szezonban. na de közben érdeklődéssel figyelem, hogy ehhez képest mennyi fanyalgás, nyafogás és butaság van ezen a tumblr-en. nem értem pontosan, hogy miért.

mintha nyerni ciki lenne. közben meg nem az. kurvára nem, és hogy ehhez képest hogy néz ki a posztkommunista sportfinanszírozás, vagy hogy kinek szurkol orbán viktor, az tökéletesen mellékes. fehérváron is kint van a meccseken cser-palkovics és szíjjártó is, na és? ezt a magyarit is a tumblr vezette meg egyébként. biztos azt hitte, ez a szplín ilyen általános életérzés, és tele van az ország a ne az én adómból legyen olimpiai bajnok gyurta áron krisztián heppel, és érdemes nagyobb közönségnek írni erről paródiát. hát, van a lófaszt tele, nekem legalábbis nem ez, vagyis ez a tapasztalatom. tehát hajrá, magyarország, hajrá, magyarok.”