Cigányozás és képmutatás: nemzeti egységünk szilárd alapja!

„Sokan nem szerették a 2010 előtti világot sem. A sikertelen kormányzás, a kapkodás, a miniszterelnök-cserék, Őszöd és az utcai randalírozás, az igazságtalanság, az útközben elhagyott, megannyi torzó miatt folyamatosan a kudarc, a lehangoltság, a fásultság jellemezte az országot. A két évvel ezelőtti kormányváltás idején nekem ugyan nem voltak illúzióm (és még azokat is alul tudta múlni az Orbán-kormány), a többség azonban bizakodott. Hátha most mennek majd a dolgok, hátha a kétharmad egy pozitív erő lesz, a nyolc év ellenzékiség hátha idő és alkalom volt Orbán számára a csodafegyver kifejlesztésére.

Matolcsy, Hoffmann Rózsa, telefonadó, 27 százalékos áfa, korrupció, pénzszórás és megszorítás, alaptörvény és Kerényi Imre roadshowja, estig sorolhatnám. A ciklus felénél megint tele vagyunk kudarcokkal – és az ember, aki reményt vár, az keresné a »másik Magyarországot«, ami majd ezek után, leghamarabb 2014-től szárba szökkenhet. Szebbet, jobbat, sikeresebbet és emberibbet akarok.

De nekem az alternatíva népe, az ne cigányozzon! Az ne zsolozsmázza kéjesen, hogy Orsós Viktor! Az ne húzza magára jóleső melegséggel a rasszista kapucnit. Demokraták? A cigányozók? Hát zsidózni-buzizni, azt is fognak majd?

Lehet, hogy Orbán megy 2014-ben. De a cigányozásnak is mennie kell, most! Ha ugyanis valaki rosszul dolgozik (legyen miniszterelnök vagy kosárfonó), ha gonosz, ha kontár, ha kártékony, az nem a származása miatt van. Aki pedig ezt nem érti meg, az nem tudja helyreállítani mindazt, amit az elmúlt két (hat, tíz, akárhány) évben elrontottak. Ezért kurva nagy a baj.”