A megmaradás temploma

Zsoltikám, butaság oda templomot építeni, ahol nem lakik senki, csak a cigányok fogják az egészet szétlopni, a magmaradás temploma csak rövid ideig fog megmaradni.

nem tudom, valaki megnézte-e anagygéc földrajzi helyzetét és a dátumot, amikor eldöntötték, hogy nem építik újjá. bayerzsóti valószínűleg nem (de mit várunk egy bértollnoktól?). aki lusta betölteni a guglimapsot, meg párhuzamot vonni a dátumból (esetleg még nem élt akkor), annak elmondom: nagygéc a román határtól 1.5 km-re fekszik (a csengersimai határátkelő alatt). 1970-ben a magyar-román viszony meglehetősen rossz volt, és valószínűleg nem akarták a magyarok tovább rontani a viszonyt azzal, hogy a románok "szájában" nekiállnak építkezni. a román határt amúgy is megkülönböztető figyelemmeml monitorozták, nos, oda egy plusz település plusz megoldandó probléma lett volna. ennyi. most persze már más a helyzet, unió, schengeni határövezet ugyebár, nem lőnek át, ha egy tehén elkolbászol (mint az megtörtént régebben, nemegyszer). most lehet(ne) építkezni. de minek építkezzen oda bárki is, amikor a környező földek meg vannak művelve, és más munkahelylehetőség nincs? na ennyit bayerről.

http://www.okotaj.hu/szamok/39-40/ot39-11.htm

"Ceausescu még ki sem találta odaát a falurombolást, amikor idehaza az elvtársak már megvalósították. " Szelényi Iván-Konrád György "A hatvanas évek második felében - a hetvenes évek elején... A tervező munka a VÁTI (Városépítési Tudományos és Tervező Intézet) keretében folyt, amely az építésügyi és városfejlesztési miniszteri tárcát akkor betöltő (nyilván kommunista) Bondor József hatáskörébe tartozott. A munkacsoportot Szelényi Iván és Konrád György városszociológusok vezették. Róluk Makovecz Imre több interjújában is olvashatunk. Részlet az egyikből: ezek az emberek „a kormányzat megbízásából kidolgozták, hogy 3300 magyar faluból 1300-at hogyan lehet szerep nélkülivé minősíteni.” Ez „úgy történt, hogy először az iskolát, majd az önkormányzatot (illetve akkor a tanácsot), aztán az egészségügyet, majd a kereskedelmet számolták fel az adott településen, hogy az embereket elkényszerítsék onnan.” (A térré váló dramaturgia, Ökotáj, 39-48, 2008. 149-157. o.) Konrád és Szelényi az akkor ellenzékinek tudott szabad demokrata csoport tagjai voltak. Miután megírták Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című, nagy port felvert művüket (1974), hamarosan – több-kevesebb időre – mindketten nyugati országokba távoztak. Mintha akkor senkinek nem tűnt volna fel, hogy Magyarországon a rombolás terveit dolgozzák ki, és igyekeznek azokat gyakorlatba is ültetni.