„Ma kerti partit tartottak Benedek egyik óvodai pajtásánál, ahol késő délutánra »elszabadultak az indulatok«. A kezdeti pancsizás, motorozás, bújócskázás, szaladgálás után harciasabb játék indult. Az elején én menekültem a fák mögé, a srácok meg lézerpuskákkal kergettek. Miután rendre lelőttek, így kénytelen voltam emelni a tétet.
Elmondtam nekik, hogy mostantól nem fog rajtam a golyó, mert én egy szörny vagyok. Még hangosan morogtam is, hogy ijesztőbb legyek. Ettől azt vártam, hogy üldözöttből majd üldöző leszek. Nem így történt. A kis csapat némi tanácstalanság után körbevett, majd a földre tepert, és büszkén leültek rám. Én pedig engedtem. Ez annyira tetszett nekik, hogy többször meg kellett ismételnünk, sőt, néhány perc múlva már a többi apuka is zombiként feküdt a fűben, a fiúk meg nagyokat nevettek. Ma délután beigazolódott, amit a Romero filmekből már régen tudtam: egy zombi százat csinál...”