Ha csak azért nem

„Ott áll magányosan Orbán Viktor, a világpolitika Szergej Bubkája, akinek mindig a saját maga által fölállított világcsúcsot kell megjavítania. Minden héten, minden nap, minden rohadt pillanatban. Csoda, ha időnként lemerülnek az akkumulátorok? (Vagy rövidzárlat?)

Nyárra az is kiderült, hogy a sikerek csomolungmáit, csimborasszóit és kancsendzöngáit nem csak úgy, nyugiban szorgoskodta össze ez a kis csapat, amit minden túlzás nélkül nevezhetünk zseniálisnak, hanem titkos puccskísérletek, ármánykodások, szabotázsakciók közepette, valódi háborús helyzetben. A világegyetem gonosz erői összefogtak, és támadásba lendültek, ráadásul annyira konspiratív módon, olyan sunyin és ravaszul, hogy mesterkedésükről alig néhány tucatnyian szereztek tudomást (szerencsére a jól értesültek között volt néhány kormányközeli bestselleríró is).

A legfrissebb nyilatkozatok után világossá váltak a legkülönösebb, legértelmetlenebbnek tűnő kormányzati intézkedések indítékai is: a Klendathu bolygón lakó különlegesen agresszív és vérszomjas pszeudo-arachnid faj intergalaktikus inváziójának megakadályozása érdekében volt szükség a 62 évnél idősebb bírók nyugdíjazására, a tranzakciós adóra, a médiatörvényre, a Mol félállomosítására, csakis ezért kell megerősíteni a Közgépet és a Fejér megyei labdarúgást.”