Elolvastuk Gyurcsány könyvét, hogy Önnek már ne kelljen!
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
Szabadalmazhatnák Gyurcsány Ferenc és korábbi üzlettársai a „hogyan lopjunk el bármilyen köztulajdont lízingtechnikával” fedőnevű újítását.
„Szabadalmazhatnák Gyurcsány Ferenc és korábbi üzlettársai a »hogyan lopjunk el bármilyen köztulajdont lízingtechnikával« fedőnevű újítását is. A trükk (ez már igazi know-how!) lényege: szerezzünk meg egy értékes ingatlant az államtól lehetőleg ingyen, legfeljebb banki hitelből haveri alapon, utána pedig béreltessük vissza közpénzen pont annyiért, mint a lízingdíjunk. A futamidő végén miénk az ingatlan. Mindenki jól jár, az államot kivéve, de hát a PPP konstrukciókban, vagyis az állam és a privát fél összefogásából alapvetően úgyis mindig az előbbi húzza a rövidebbet. Jogvédelem (vagy börtön?) járna az álexport-tevékenység kitalálóinak is. Itt kissé ugyan bonyolultabb a technika, de megéri, mert a zsebre vágható haszon ennek arányában nő.
A művelet lényegét lapunk már ismertette a »hogyan lopjunk bevásárlóközpontot« című sztoriban, ahol leleményes magyar vállalkozók Moszkvában jöttükben-mentükben ráleltek egy jó nagy gödörre valahol a város közepén, és mikor hazajöttek, azt találták mondani, hogy ők ott tulajdonképpen építkeznek. Nem kicsit, nagyot. Egy egész bevásárlóközpontot!
Márpedig ez barátok között is magyar exportnak számít, naná, hogy jár érte az állami támogatás. Új magyar munkahelyek, külföldi piacszerzés, javuló külkereskedelmi mérleg és a banki vezetők prémiuma is nő. Nosza, keressünk egy szimpatikus bankot, adott esetben a magyar kivitelért felelős Eximbankot, nekik ez a feladatuk, papírjuk is van róla. Kérjünk tőlük hitelt, de nem ám akármilyet, kedvezményeset, államilag támogatottat, mondjuk a kereskedelmi banki kamat feléért, ha már egyszer elhoztuk azt a zsíros külföldi álmegrendelést. Most tessék figyelni, mert jön a csavar. Alapítsunk egy offshore céget, és találjuk ki, hogy mostantól ő lesz a megrendelő. Vagyis papíron ő építtetné Moszkvában a plázát, csak úgy, a postafiókján keresztül, mert a gödör tulajdonosa épp ezt a céget szemelte ki fővállalkozónak. Referencia vagy cégtörténet nincs, de minek is, amikor egy fillér önrészt sem kér a magyar állami bank a negyvenmilliárd forintnyi fantomügylet hitelezéséért. Életszerű, ugye?”