Ma már inkább nevetnek Orbán Viktoron

„- Orbán Viktor épp a napokban deklarálta videóüzenetben, hogy mindjárt legyőzzük a válságot, és minket koppint egész Európa.

- Én is meglepődtem, amikor hallottam. Első felindulásomban írtam is egy blogbejegyzést, hogy ma már inkább nevetnek Orbán Viktoron. Kezdetben meglepetéssel vegyes kétkedéssel figyelték, mit csinál a magyar miniszterelnök, de most már kacagnak azon, milyen makacsul ragaszkodik a saját elhibázott gazdaságpolitikájához. Kacagnak, és közben elhúznak mellettünk a térség országai is, amelyek sokkal jobban állnak - már ami a válságból való kilábalást jelenti, nem is kell Németországig menni.

- Én azért elmennék odáig. A Bundestag pártjai többször ösztökélték a német kormányt, határozati javaslatban tegye világossá: aggódik a magyar demokrácia és alkotmányosság állapota miatt. Mit üzen egy ilyen politikai akció a német üzleti életnek - miközben a magyar GDP-növekedés, és így a költségvetés tarthatóságának majdnem minden reménye a német gazdaság izmosodásában van?

- Régóta egyértelmű, hogy nagyon nehéz érveket találni arra, miért is jó befektetési terep Magyarország. Nemcsak egy német, francia vagy osztrák üzletembernek nehéz ezt megindokolni, de a régióbeli partnerek szemében is nagyon sokat romlott az ország imázsa az utóbbi két évben: kiszámíthatatlan a politikai légkör, nincs jogbiztonság és folyamatos a kettős beszéd. Miközben a miniszterelnök tőkecsalogató mondatokat mond külföldön, itthon militáns, minden külföldit extraprofitra törő gazembernek beállító hangot üt meg. Nem beszélve arról, hogy a különböző ágazati adókkal, extrasarcokkal és bankadókkal elüldözi a befektetőket: ellehetetlenítve a munkahelyteremtést és milliók tisztességes megélhetését.

- Úgy tűnik, a kormány a fenntarthatóság egyetlen kritériumának a dolgozók kvázi jogfosztását és a munkaerő olcsóságát tekinti. Ez nem ellensúlyozza az említett »kormányzati kockázatot«?

- Tudjuk, hogy az olcsóság erőltetése butaság, az alacsony munkabér egy relatív előny, hiszen nem versenyezhetünk e téren Kínával vagy Indiával. Inkább az az elvárás - főként amióta az autóipar, az Audi, az Opel, a Mercedes egyre intenzívebben van jelen -, hogy kvalifikált, hozzáértő szakemberekkel büszkélkedjen az ország, azaz olyan beruházásokat érdemes igazán Magyarországra csábítani, ahol nem a munkaerő nyomott költsége az elsődleges szempont. Hiba lenne egy nagy összeszerelő üzem szerepére kárhoztatni az országot.”