Orbánnál még egy féllábú kutya is jobban kormányozna

„Ehhez képest – és akkor ez kérdés-válasz az »emberek szégyellik, hogy a Fideszre szavaztak« tartalmú kijelentésére is – nem tud nekem olyan időközi választást mondani, ahol az MSZP leverte volna a kormányerőket. Egyedül vagy szövetségben. Legutóbb Dunaújvárosban majdnem sikerült, de ott is csak majdnem. Most akkor az emberek vagy mégsem szégyellik annyira, hogy a Fideszre szavaztak, hiszen újra rájuk voksolnak, vagy pedig éppen hogy látják a különbséget a kétféle válságkezelés között, csak nem úgy, ahogy Ön gondolja.

Ez egy folyamat. Változik a hangulat. Idő kell, amíg az emberekhez érdemben újra eljut az MSZP hangja, pláne ilyen ellenszélben. Sokkal bizakodóbb vagyok, mint Ön vagy a választók. Látják, hogy mi történik az országban, de még nem látják elég erősnek az MSZP-t. Bátrabban kell beszélnünk arról, hogy az elmúlt húsz évben milyen eredményeket ért el az ország és bátran asztalra kell tenni a dilemmákat is. Én azt hiszem, hogy az emberek látják, hogy baj van, de nem látják rá a határozott válaszokat. Igenis ki kell mondani: nagy kérdés, hogy ha 2014-ben megnyerjük a választásokat, nem lesz azonnal minden tökéletes, dilemmákban kell majd dönteni: mondjuk, hogy a tankötelezettséget vagy a rokkantnyugdíjasok helyzetét állítjuk vissza az eredeti állapotba – bár ez a konkrét kérdés nem így merül fel. Óriási kérdés, hogy miként hajtjuk végre a kármentést. Nem lehet csak kritizálni Orbánt, mert nála egy féllábú kutya is jobban tud kormányozni. Az emberek valóban nem Orbánéhoz képest várják a válaszainkat.

Térjünk vissza egy pillanatra Oszkó Péter megállapításához, miszerint egy demokratikus ellenzéki összefogás még nem hozza meg automatikusan a Kánaánt. Az országos elnökség tagjaként hogyan érzi: az MSZP felismerte – ha fel kell ismernie egyáltalán -, hogy bár nélküle nincs kormányváltás, de egyedül szinte bizonyosan nem lesz képes leváltani a jelenlegi rendszert? Vagyis, nem fél-e attól, hogy a »nagypárti gőg« miatt szólózni akar majd a szocialista párt és ezzel épp annak esélyét veszti el, hogy újra kormányra kerüljön?

De hiszen most sem egyedül csináljuk. Senki ne gondolja azt, hogy nem figyelünk oda arra, hogy mit gondol az LMP, hogy a különböző civil szervezetek, szakszervezetek tanácsait, javaslatait nem fogadjuk el és építjük be a programunkba. Higgye el, ez mindig is egyértelmű volt az MSZP-nek. Ha valakinek van tapasztalata abban, hogy miként lehet és kell koalícióban, szövetségben kormányozni és miért van arra szükség, hát, az MSZP tudja. Azért vagyunk nehéz helyzetben, mert a lehetséges partnereink – akik mögött valós társadalmi támogatottság van -, erről sokszor, akár fatalista módon mást gondolnak. Legalábbis még. De az idő ezt is meg fogja oldani, én hiszek benne.

Ehhez képest az MSZP legutóbb kidolgozott stratégiai munkaanyagában az olvasható: »az MSZP nélkül nincs kormányváltás, a többi szereplő nélkül viszont lehet«. Az együttműködés kérdéskörének tárgyalásakor pedig olyan megállapításokat tesznek, hogy Gyurcsány Ferenc személye az együttműködés egyértelmű gátja, ugyanakkor a Demokratikus Koalíció szavazóbázisának szinte teljes egésze átcsábítható szükség esetén. Ugyanígy leírják, hogy az LMP bázisának több mint fele elhozható az ökopártiaktól, akikkel folyamatosan fenn kell tartani a nyitottságot, mindaddig amíg nem döntenek arról, hogy mit akarnak. Kérdezem tehát még egyszer: azon – egyébként méltányolható - stratégiai alapelv mellett, miszerint mindenki saját jogon erősödjön, amíg lehet, nem tart-e attól, hogy az MSZP túlzott gőgössége miatt nem akar majd adott esetben lemondani az asztalfőről?

Gőgösségről nincs szó. Mi nyitottak vagyunk és az utolsó pillanatig várunk. De egy olyan nagy néppártnak, mint az MSZP-nek felelőssége is van. Ha a választásokra egyedül kell ráfordulunk a végén, akkor egyedül tesszük meg. Egy jól működő szövetséget nem csupán a választójogi rendszer kényszerít össze. Ha az MSZP szavazói nem hiszik el, hogy az LMP-nek igenis van érdemi programja, képes hozzáadni a kormányzáshoz és fontos társadalmi kérdésekben képviselik a valós társadalmi bázisukat, vagy ha az LMP-sek nem fogadják el, hogy a szocialisták jó irányba igyekeztek vinni az országot, akkor a szövetség hiába jön létre, nem fog működni. Nem elég technikai koalícióról beszélni, ez pusztán matematikai alapon soha nem fog működni. Ha a szavazóink nem fogadják el egymást, egy éven belül szétrobban az egész. Ez az LMP és persze az MSZP dilemmája is. Sokkal nyitottabbnak és méltányosabbnak kell lennünk egymással, ez az egyik megoldás. A politikai racionalitás azt mondatja, hogy nem kell idő előtt együtt mozogni, mindegyik fél erősödjön saját jogon. Mindenki találja meg a saját szavazóit. Most azonban úgy látom, ezen egyre inkább túl vagyunk. Kedvelem az LMP-seket, szerintem jót tesz az országnak, hogy ők a politika színpadán vannak. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy ha az LMP úgy dönt, hogy a jövőben sem hajlandó együtt gondolkodni és együttműködni egy jobb ország érdekében, akkor az MSZP-nek felelősséget kell vállalnia a teljes demokratikus oldal iránt. És mi készek is vagyunk vállalni ezt.”