A fekete bárány

„Aztán a nyájból kivált egy Magyarország nevű fekete bárány, és az évek alatt megtanult uniós nyelven hibátlan kiejtéssel megkérdezte: »Hogyan? Nem engedtek be a legelőtökre, és meg akartok nyírni? Jegyezzétek meg: ha kevés a gyapjú, mindenkit egyformán nyírni kell. Nem akarok én elválni a nyájtól, csak megkeresem magamnak a megfelelő legelőt, és megtalálom azt a pásztort, aki etet is, nem csak nyír.« Mondták erre a fekete báránynak: »Gyere csak vissza, hová kódorogsz! A legelő nem közös, te maradj a szélén, s ha éhes vagy, majszolj inkább demokráciát, emberi jogokat és uniós alapelveket! Kicsit bogáncsos, de neked jó a gyomrod.« Ám a fekete bárány makacs volt, s ráadásul a nyájból egyre több fehér is követte. Igaza van, mondták, ha a legelő nem közös, akkor mi sem hagyjuk magunkat nyírni, csak ha mindenkit lehet.

A fekete bárányt először megbillogozták. Bőrébe sütötték, hogy rasszista, fasiszta, fenyegető szándékkal feketében jár, titokban terelőpuli-szerepre vágyik, és üldözi a kisegyházakat.

Aztán egy idő múlva mégis visszacsalogatták a billogos fekete bárányt. Kedvét nem szegte semmi, gyapja vastagabb volt, mint valaha. A gazda családja úgy döntött, visszafogadják. Rájöttek, hogy ő nem demonstrál, neki egyszerűen fekete a gyapja. Jobb, ha köztünk van, mint ha szétszéled a nyáj, gondolták, s megállapodtak vele. Elbúcsúztak a kormánydelegációtól, majd felültek a repülőre, és a terminált betöltő hangulatos bégetés kíséretében hazautaztak Washingtonba.”