Miért pont Tusványos?

„Egyértelmű és mégis néha érthetetlen. Van egy kis völgy a Csíki medencében, ahol a dombok szinte összeérnek, ahol a nyár alig pár napot tart, ahol nagyobb a szél és veszélyesebbek a nyári viharok. Egy kis völgy a Csíki medencében, ahol minden nyáron július havában összegyűl a Kárpát-medence színe és java. Nehéz a közlekedés, szűkös a tábor, lassan fejlődik az infrastruktúra és mégis minden évben visszajárunk. Mások nem értik, sőt néha már mi sem, csak érezzük, hogy mennünk kell, ott a helyünk.

Hosszas gondolkodás után jöttem rá, hogy ennek csak egyetlen oka lehet: megfertőzött a tusványosi vírus. Nem tudom pontosan, hogy a fenyők illata, az Olt mocsaraiból kikelő szúnyogok, a tusnádi ásványvíz vagy a csapolt sör terjesztik jobban a vírust, de létezéséről már vannak bizonyítékok. Eddigi tapasztalataim alapján a betegség első tünetei március –áprilisban jelentkeznek. A Facebook, a honlap és egyéb hírportálok böngészésével kezdődik, majd az ismerősök kérdezgetésével folyatódik, amíg ki nem derül néhány kiemelt fellépő zenekar neve.

Májusban már azt szervezzük barátainkkal, hogy kikkel és milyen szállásra tegyünk szert. Júniusban jelentkezik a betegség koros mellékhatása: a munka vagy a vizsgák közben álmodozva a plafonra tekintünk. Július elején már alig vagyunk elviselhetőek, mindenhol Tusványosról beszélünk, már huszonhatodszor a tavalyi, meg az azelőtti emlékeket meséljük, és az idei terveket szövögetjük.

Szerencsére a hónap végére a betegség kitombolja magát, egy hét eufória, alvatlanság és a szeretet érzésének túltengésével legtöbben augusztus elejére kiheverjük minden mellékhatását.

22 év tapasztalatai alapján elmondható, hogy a betegség tünetei időnként orvosolhatóak, sőt távoli intézmények hosszas kezelése némiképp megelőzi a vírus további terjedését, de a teljes kigyógyulásra a mai ismereteink szerint nincs és nem is lesz megfelelő orvosság.”