A gyerek trendi

„Sopron és a bor. Egy időben a soproni kékfrankos szitokszónak számított. Valami kombinátban berhelték össze a szovjet piacra, és valami olyan savat kerekítettek neki, hogy szétmarta a kilincset. Aztán visszatértek azok, akik értettek is hozzá. Jandléktól Luka Enikőig hosszú lenne most felsorolni az összes csodát, és akkor a húzónevek mögött még ott vannak ugye a »kicsik«. Idei felfedezésem Ganglék mesebeli rozéja. A magyar szociális ivóknak egyébként elég nehezen esett le a műfaj (az nem bor, hö), de most már vidáman tolja boldog-boldogtalan, és ez így van jól. Tisztelet mindenkinek, akinek szerepe volt abban, hogy meglegyen újra a soproni borvidék becsülete.

És ha már tisztelet, bőven kijár az összes »névtelen« hősnek, akik nélkül a művészek és a vendégek vakarhatták volna a fejüket. A fiataloknak a kapunál, hogy nem éreztük magunkat előzetes letartóztatásban a bejutáskor, azoknak, akik negyven fokban melóztak a pultokban, és azoknak, akik hajnali háromkor is gatyába rázták a nagyon durva WC-ket.

A végén csattant a korbács, Iggy and the Stooges. Félelmetes, lélegzetelállító produkció. Maga a rock and roll. Eksztázisban lévő kölykök a színpadon (nem úgy, mint a U2-nál, ahol a felhívott szerencsés lány ugyanaz Rotterdamban és Rióban is – tehát stábtag), Iggy a kezekben, a földön és az egekben, senki nem lepődött volna meg, ha felrobban, vagy kilövi magát a világűrbe. Ja, egy hatvanöt éves bácsiról beszélünk. A basszista meg, asszem, sánta. Így megy ez.”