Băsescu volt a ’89 utáni Románia első modern populistája

„Băsescu a demagóg népvezér és az államférfi közötti keskeny ösvényen indult el. Míg a demagóg a mindenkori közvélemény parazitája, a tömegérzületek hízelgő kiszolgálója, az államférfi közvélemény-előállító hatalmával tűnik ki, abban nyilvánul meg, hogy új eszmékkel szab annak keretet.

Nos, Băsescu primitív kísérlete, hogy a román állam szerkezeti (alkotmányos) átszabásához a választásokon mintegy kiaknázható érzületi alapot teremtsen, minden stilárisan alpári – röhécseléses, a néppel durván bratyizó – jellemzője ellenére inkább államférfiúi kísérlet volt. Persze, csak olyan, amilyen az öröklött népi tektonika fölött egyáltalán lehetséges volt.

Bukása egyrészt annak köszönhető, hogy a káoszon túli új rendnek nem tudott igazán körvonalakat adni: a parlament egykamarásítása, a voluntarista regionalizmus és a közvélemény parlamenti elit elleni hangolása – amelyben demagógiája kétségtelenül a terv fölé nőtt – csonka és megalapozatlan vízió maradt. De másrészt köszönhető annak is, hogy modern populizmusa kezdett megkopni, elhiteltelenedni az »új külvárosok« népe előtt, hogy közben a népharag újabb tornyai épültek fel ellenében, és kaptak – máshonnan – politikai toronyőrt.”