„– Miért pont az újságírókat pécézte ki magának?
– Ugyanazért, amiért annak idején megírtam Az elnök embereit. Akkor az piszkált fel, hogy milyen cinikusan beszélünk a politikusokról. Hát nem ugyanolyan cinizmussal kezeljük az újságírókat? Olyan emberekről akartam írni, akikben még lobog a jó szándék, az idealizmus.
– Léteznek még ilyenek?
– Ha nem hinném, nem görcsölnék rajta, hogy a nézőkkel is elhitessem: még nem halt ki teljesen az újságírókból a becsület. A beszélő doboz előtt töltjük fél életünket, legalább annyira oda kéne figyelnünk rá, mi jön ki belőle, mint arra, hogy mire tanítja a tanár a gyereket az iskolában. De én nem oktatni akarok, meggyőzni sem. Én csak mesélek. Valós eseményekről, kényes kérdésekről, ami az emberiség egyik felét felpaprikázza, a másik felét pedig megörvendezteti.”