„Az embernek már csak sejtései vannak. Régebben tudtunk dolgokat: például, hogy a Föld lapos korong, annak a szélén meg ott a világ vége. Most meg jobb nem tudni semmit. Egyrészt akkor a nem áll fent a tévedés, az önbecsapás lehetősége, másrészt jobb az úgy, ha nem tudjuk, hogyan, s miért válhatott például Boross Péter a Nemzeti Emlékezet Bizottságának vezetőjévé. Egyáltalán: miért kell ezt a kiszolgált embert a rivaldába rángatni, hogy próbáljon mondani még valamit arról, amiről nem is kérdezték? (...)
Azonban az is lehet, jobb lenne, ha »mindent« tudnánk, legfeljebb rosszul tudnánk dolgokat, de nyugodtabbak lennénk vagy csalódottabbak, mindenesetre nem lennénk ennyire bizonytalanok egy csomó, ismét felmerülő kérdésben. Mit csinált a rendszerváltás belügyminisztere a kádári érában? Szállított-e a fia fegyvert a horvátoknak? Voltak-e egyéb ügyei a belügyér csemetének? Volt-e alku emiatt (vagy más okból) a Saab volánja mögött piásan ülő Horn Gyula és közte, amiért is ez nem derült ki, így emez simán tudott választást nyerni? Ki mije (kinek a mije) volt az MDF-en belül, azon felül, hogy épp milyen funkciót töltött be? És sorolhatnánk.”