Kérik a következőt!

„Az euróövezet ötödik legnagyobb gazdaságának számító Spanyolország példáján okulhatunk: a válság nem ért véget, nem is W alakú, hanem sok hullám követi egymást egyre rövidebb átmeneti nyugalmi periódussal és egyre váratlanabbul. A megrázkódtatások bénítólag hatnak a piacokra, aláássák a helyenként még megmaradt hitelességet, a bizalomhiány nyomán pedig leáll a hitelezés, szenvednek a beruházások, és jottányit sem lép előre a munkahelyteremtés. Hiába alacsony a spanyol államadósság aránya az ország gazdasági teljesítményéhez képest, ha a lakosság úszik a hitelekben, 25 százalékos a munkanélküliség és minden második fiatal állást keres. (...)

A bankok felelőtlen gazdálkodásának számláját 2008 óta folyamatosan egyenlíti ki a lakosság. Aki azt hitte, hogy a nagy bankmentésekkel pont került a válság végére, súlyosan tévedett. A pénzintézetek könyveiben ott maradtak a kétes követelések, a bedőlt hitelek és a fedezetként szolgáló, eladhatatlan ingatlanok. A rossz követelések ún. »kitisztítása«, vagyis veszteségként leírása még évekig eltarthat, és eközben a bankok nem képesek ellátni a hitelezési funkciójukat. Mindez mélyíti a recessziót, és lezárja a kijáratot a kilábalás elől. Ha pedig erre a gyúelegyre ráöntünk egy mesterségesen előidézett bankpánikot, akkor aligha kétséges a végeredmény. Apropó. A pénzügyi felügyeletek, aki a hitelezési ámokfutást éveken át ölbe tett kézzel végignézték, vajon felelni fognak valaha végezetes mulasztásaikért?

Tudom, költői a kérdés.”