A Janus-arcú kerékpár és az ő útjai

„A kerékpár fura egy jószág. Gyorsít az ember életén és nagyobb terhek távolabbra juttatásában segít neki – tehát jármű. Annyira az, hogy a harmadik világba sok gazdag országból juttatnak bringákat, mert nagyobb hatósugara segít, hogy mérséklődjön a nyomor és az éhezés. Járműnek viszont a kerékpár lassú is és kicsiny is, közelebb van a gyalogoshoz. Emiatt azután a használói is gyalogeszközként bánnak vele egy sor helyzetben: bedobnak egy pofa sört a hőségben, átmennek vele a zebrán és hajtanak a járdán – és az esetek döntő részében az égvilágon semmi gond nincs is ezzel. Kettős természetű jószág tehát: bizonyos vonásaiban jármű, másokban pedig gyalog. Nem egyszerű eset…

A kerékpár kettős természetével a hazai döntéshozók szemlátomást nem is tudnak mit kezdeni. Lehet, nem is akarnak. A végeredmény, a szabályozási környezet ezért is kiábrándító. A másik ok a félszívűség. Akarnak is engedni egy általuk nyomasztónak érzett igénynek, de nem is tudnak szabadulni attól, hogy ez az egész a szegények és a bolondok passziója csupán. Ezért aztán hiányoznak az ütős, valóban turistacsalogató létesítmények, a jó célpontok és a bringabarát útvonalak. Amik révén megtekinthetők lennének a valóban jó költekezőkéjű, gazdag kerékpárosok…”