Nehéz év

„Tudtuk, hogy nem lesz könnyű éve a magyar diplomáciának. Választásokat tartottak, illetve tartanak Szlovákiában, Szerbiában, Romániában és Ukrajnában. Egy ilyen esztendő a mindig kiszámíthatatlan kampány miatt akkor sem egyszerű, ha csupa kedvező eredmény születik, magyarbarát pártok alkotnak koalíciót, s magyar érzelmű államfő kerül a szomszédos állam élére. De általában nem az utóbbi forgatókönyvek szoktak megvalósulni, az idén pedig különösen rosszul állunk a kívánságműsorok terén. (...)

Most már biztosan tudjuk, nehéz éve lesz a magyar diplomáciának. Úgy kell tovább erősíteni a gazdasági szempontból nélkülözhetetlen, az uniós politika tekintetében pedig jó stratégiaként működtethető közép-európai együttműködést, hogy közben a határon túli magyarok ne érezzék úgy, magukra hagyta őket Budapest. Nem egyszerű feladat mindezt olyan román, szlovák vagy éppen magyar médiakörítéssel megvalósítani, amely sok esetben a térség egységes fellépését unalmas illúziónak tartja, a nemzeti ügyben felemelt véres kard körülhordozását viszont hazafias kötelességnek. Tegnap az állampolgárság körüli nyílt vita mellett a magyarországi és a szlovákiai lakosság mindennapi életét alapvetően befolyásoló infrastrukturális, határ menti közös tervek lényegtelennek tűnhettek a két ország külügyminiszterének tárgyalásai kapcsán, csak azért, mert egyszerűen megvalósulnak. Ugyancsak tegnap Bukarestben a kelet-közép-európai kormányfők néhány déli társukkal kiegészülve egységes álláspontot alakítottak ki az unión belül a számukra létfontosságú kohéziós pénzek jövőjét illetően, a tanácskozás mentén Orbán Viktor külön egyeztetett Traian Basescu román államfővel. A diplomáciai szempontból nehéznek ígérkező év felénél, az európai válság újabb hullámának kellős közepén korai lenne vonalat húzni és értékelni. A java még hátravan.”