Férfiak az abortuszról 1. – Sarkosan liberális

„Az abortusz nem egy ügy, hanem egy orvosi vívmány, amely lehetővé teszi a nemkívánatos terhesség megszakítását, felszabadítva az embereket a természet által rájuk rótt ok-okzati rendszertől, miszerint, ha lefekszik egymással egy férfi és egy nő, gyerekük születhet. Lévén, hogy az ember már ősidők óta dolgozott ezen a megoldáson, nyugodtan tekinthetjük civilizációs vívmánynak, ugyanúgy, mint az óvszert. Régen a teherbeesett nők áldozatok voltak, akiknek az életük dugába dőlt, ha nem volt mellettük férfi, és tragédia volt a sorsuk, mint Faust Margitjáé. (...)

Érdemes az egész gyerekszülést visszahelyezni a civilizáció vívmányai, az egyenjogúság és a demokratikus jogrendszer (ami a legeslegtöbb államban csak illúzió, átverés) keretrendszerében. A férfi azzal, hogy a spermája bejutott egy nőbe, még nem formálhat jogot semmire, különösen nem arra, hogy rendelkezzen egy másik ember életével, szabadságával. Világos, hogy egy nőt arra rávenni, hogy egy nemkívánatos terhességet kihordjon – erőszak, és a nőt minimum olyan kompenzáció illetné meg, mint egy alaposan megfizetett béranyát. De ez ingoványos talajra viszi az egész kérdést.

Normális esetben a férfi olyan nőtől akarjon gyereket, aki szerelmes belé. Ne pénzzel, erőszakkal, állami támogatással, morális vagy egyéb ráhatással vegye rá, hogy kihordja a gyereküket, hanem szeretettel. Ha pedig ez nem sikerült, fogadja el, hogy a nő nem akar tőle gyereket. Ugyanúgy el kell fogadnia, mint azt, amikor egy nő visszautasítja a szerelmét. Mellesleg egy férfinak sokkal többször lehet gyereke, mint egy nőnek. Fizikailag egy hónapon belül akár 30 nőt is teherbe ejthet, míg egy nő egész élete során mindössze néhány abortuszt »engedhet meg« magának. Amikor abortál egy terhességet – a saját gyermekéről mond le, amivel kapcsolatban kötelességünk elfogadni, hogy ez a legnagyobb áldozat egy nőtől. Nincs jogunk elvitatni tőle az abortusz jogát. Mert nyilván van más a mérleg másik serpenyőjében, ami miatt megerőszakolja saját magát, és megszakítja a terhességet, lemondva arról, ami számára garantáltan a legeslegnagyobb dolog, ami csak elképzelhető az életben. És nem mondhatjuk azt, hogy „még éretlen, és nem tudja, mit csinál” – az embernek joga kell, hogy legyen éretlennek lenni, joga kell, hogy legyen rendelkeznie az életével, máskülönben egy asszonyállatot csinálunk belőle.

Hogy milyen egy lány számára egy abortusz? Nos, itt minden körülmények közt kötelességünk elképzelni a lehető legdurvább pszichés és fizikai kínt. Nem tehetjük meg, hogy úgy tekintjük: valami hülye kiscsaj úgy döntött, hogy megöl egy gyereket. Az a test az ő teste, az az élet az ő élete. Minden körülmények közt a lehető legnagyobb tisztelettel kell tekintenünk az abortuszon átesett nőkre, mert áldozatok, akik két rossz közül még midig a kevésbé rosszat választották, vagy voltak kénytelenek választani. Az abortusz mindig kényszerhelyzet. Nem ismerem a magyar abortusz-törvényt, de tudom, hogy a konzervatívok állandóan szigorítani akarják. Nem bíznám a mostani kormányra, hogy eldöntse, mi legyen »abortusz ügyben«. (...)

Az egyházak a szeretet jegyében sok mindent mondanak és tesznek, de ezt a szeretet-dolgot érdemes elfelejteni, és csak azt nézni, amit tesznek. Érdemes mindig az ember látni, és nem a rendszert, nem a hatalmat. Egy egyház hatalom, és nem is kicsi. Abban a pillanatban, hogy egy embert bármilyen szabadságjogától megfosztanak, az ő oldalára kell állnunk, még akkor is, ha a másik oldalon felvonultatnak egy ártatlan gyermeket, aki szeretne megszületni, de a gonosz vagy a fogyasztói életmód sötétjében élő nő nem hagyja, megöli satöbbi, satöbbi. Egy állam esetében pedig ne a „megesett nők” (lányok) terhességét akarják népességnövelő, erőforrás-duzzasztó faktorként kezelni, hanem szervezzék meg az életet, a gazdaságot úgy, hogy az élet képes legyen gyökeret verni. Ha az abortuszt gyilkosságként akarja bárki aposztrofálni, ám legyen, de akkor tekintse az államot irányító kormány, illetve kormányok elégtelen vagy éppenséggel embertelen kormányzása eredményének, ha gyermekek, akik megszülethetnének, végül mégsem születnek meg.”