„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Látok magam előtt sok mindennapi feladatot és hibát, ami le kell küzdeni. Viszont egyre inkább látok egy víziót, amely irányba szeretnék haladni - mondta ifj. Heimann Zoltán szekszárdi borász, aki a Bordogság blognak adott interjút.
„- Előnyként vagy inkább kihívásként éled meg, hogy a szüleid az egyik leg(el)ismertebb borászatot építették fel Magyarországon, amit te fogsz majd továbbvinni?
- Először is, nem kell ennyi nagy szó. A szüleim felépítettek egy jól működő, értékelvű családi borászatot, szép ültetvényekkel, folyamatosan fejlődő szőlészeti és borászati hozzáállással és technológiával, jó szakembergárdával és nyereséges üzemeléssel. Ráadásul ez a fejlődés az elmúlt 10 évben szakmai hozzáállást tekintve exponenciális volt és az elmúlt 5 évben nekem is egyre több közöm lett minden nagyobb döntéshez.
A következő 5 évben az a célom, hogy még jobban megismerjem a helyzetünket, és helyt álljak az apró lépések szintjén is. Látok magam előtt sok mindennapi feladatot és hibát, ami le kell küzdeni. Viszont egyre inkább látok egy víziót, amely irányba szeretnék haladni és ez biztosan segíteni fog. De erről majd akkor, mikor már az én boromat kóstolhatják a vásárlóink. (...)
- Mi lesz szerinted a meghatározó stílus vagy szőlőfajta 5-10 év múlva Szekszárdon?
- Szerintem a stílus mindig lassan formálódik: finomodik a hordóhasználat, előtérbe kerül a gyümölcsösség. A szőlőfajtákat tekintve én úgy érzem, hogy a kékfrankos és a kadarka azok, amikbe energiát szeretnék fektetni.”