Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Gondolja a miniszter úr, hogy ha az Economist az Orbán-kormány félidős bizonyítványát „leverő olvasmánynak” nevezi, arra a válasz az, hogy Budapestről egészében véve „jó hírek” jönnek?
„Gondolja a miniszter úr, hogy ha az Economist az Orbán-kormány félidős bizonyítványát (hivatkozással a gazdasági teljesítmény zsugorodására, a munkanélküliségre és az inflációra) »leverő olvasmánynak« nevezi, arra a válasz az, hogy Budapestről egészében véve »jó hírek” jönnek? Gondolja, hogy ha az Economist olvasóit a magyar exportteljesítménnyel »altatja«, azoknak nem jut eszébe, hogy ha a kivitel annyira rendben van, akkor miért nincs növekedés? Gondolja, hogy nem jönnek rá: a mi export- és (és!) beruházásvezérelt kis gazdaságunkban valószínűleg nincs beruházás (ahogyan valóban nincs), és a jövő évre jósolt »erős növekedés« közönséges álomkergetés? Gondolja, hogy azok ott nem látják: az euróövezeten kívül mi jutunk a legdrágábban hitelhez a piacokon, vagyis IMF-kölcsön nélkül, az adott növekedési prognózis (jó esetben 0,8%) mellett a magyar hitelállomány megújítása finanszírozhatatlan? Gondolja, hogy az IMF-tárgyalások »végtelenítése« és a forint drámai árfolyamgyöngülése között a lap által fölfedett összefüggés nem létezik? Gondolja, hogy forintban számított devizaadósságunk ezáltal nem növekszik folyamatosan?
Gondolja végül, hogy ezzel a röpirattal, amely besorol bennünket a »piréz« nagyköveteknek az Economistban, a Financial Timesban, a Timesban felbukkanó, sértődött és lesajnált levelezői közé, egy pici jót is tett Magyarország hírnevéért?”