„Ha pártot alapítanék – és most, az állami pénzek beszüntetése után éri meg igazán –, akkor nem a »közhatalom törvényi úton, szabad választások útján történő megragadása« lenne a célom, hanem sokkal inkább egy oligarcha magam mellé állítása. Ezeket hívhatjuk üzletembereknek, ángyánosan zöld báróknak, maffiózóknak, régen pedig mecénásoknak nevezték őket. Régen a művészetet támogatták, ma művészi szinten a politikát. Olyan szimbiózis ez, mint a fenyőfa gyökerei és a gombák: mindenki jól jár, így a rendszert nem felszámolni, bebetonozni kell. Én és az oligarchám jól meglennénk szerintem: én politizálgatnék, ő mosogatna (mármint a pénzét; eu-sat, magyart, mindegy). A Transparency International meg az OLAF (az EU csalás elleni hivatala)? Kit érdekel? Utóbbi Lajosnál sem fog semmit sem találni, előbbinek pedig nem sikerült gyökeret verni a magyar vadkapitalizmus talajába, és eredményesen végeznie munkáját – sajnos.
Karácsony Gergely a múltkor megkérdezte Orbán Viktortól, hogy vannak-e oligarchák a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. A miniszterelnöki válasz szerint nincsenek, de sejteni lehet, hogy mögötte/felette azért akad egy-kettő.”