Nincs ingyenpolitika

„Nem lesz népszerű, amit mondok: az a javaslat, hogy a pártok a következő két évben ne kapjanak állami támogatást, a mostani kabinet időszakában az egyik legdurvább, a demokratikus versenyt leginkább korlátozó ötlet. Tudom, hogy a tömegdemokrácia korában megnyerhetetlen az a vita, amelyben valaki a pártoknak juttatott közpénzek mellett érvel, ennek ellenére számomra nem kérdéses, hogy a pártok kivéreztetése (illetve ezáltal bizonyos érdekcsoportoknak való teljes alárendelése) többet árt a demokráciának, mint a választási körzethatárok bármilyen fifikás átrajzolása.

Ha a pártok nem kapnak semmilyen állami támogatást, három lehetőségük marad: (1) takaréklángra helyezik magukat, nem dolgoznak ki programokat, nem szerveznek rendezvényeket, nem kampányolnak, azaz megszűnnek politikai szereplőként viselkedni, (2) mindezt továbbra is teszik, de az ehhez szükséges forrásokat különböző kölcsönökből fedezik, és ezáltal végzetesen eladósodnak, (3) valamilyen érdekcsoport »felvásárolja« őket. A második és harmadik lehetőség egymás mellett is elfér: a függő helyzet igazán akkor működhet jól, ha a mecénás arra is figyel, hogy a párt így is erős mínuszban maradjon; ilyenkor ugyanis megszűnik a mozgástere: ha meg akarna szabadulni a jótevőjétől, elképesztő összegeket kellene már önmagában a váltásra is áldozni, nem is beszélve a működtetésről.”