Megtalált töredékek egy ismeretlen fotóalbumból

Ez nem igaz. Az én ismeretségi körömben szinte minden család őriz fotókat, melyeket minden családtag elnézeget olykor. A logikáját sem értem. Miért lenne önmagában KEVESEBB a családi album, mert TÖBB a fotó!? Ne azonosítsa mindenkire, és mindenre az Ön jelenlegi generációs ízlését. Hihetetlen korlátolt látásmód az Öné: egy 60-80 évre kiterjesztett kamasz-világkép.

Egy bén ember még nosztalgiázik a régi képeken, feleleveniti a régi emlékeket. Rohano világunk digitál rendszere ellehetetleniti ezt is.

És akkor mit kéne csinálni? Mégis mi a mondanivalója ennek a cikknek? Hogy ha lefényképezzük önmagunkat és családunkat, ahogyan és amiért ezt kitalálták, akkor már környezetszennyezők vagyunk? Akik jobb, ha átadják a helyüket a profi fotósvilágnak, vagy mi? A vizuális környezetszennyezés számomra nem ott kezdődik, hogy lefényképezem a családomat...hanem ott, hogy folyton ott leselkedik rám vizuálisan az a k.rva reklám, akárhová is nézek. Más emberek fotóira rá kell keresni... Miről beszél ez az ember? Hogy elsivárosítjuk a látásmódunkat azzal, hogy egymást fényképezzük, mi, akik megszámlálhatatlanul sokfélék és sokféleképpen vagyunk? Szerintem ez egy barom, aki a cikket írta, és nem tud túllépmi azon, hogy az a fotográfia, ami sárgásbarnás és halott embereket ábrázol... Vagy még rosszabb, hogy azt sem tudja miről beszél!

A halálom, amikor egy kirándulás után tartott bulin azzal töltünk másfél órát, hogy az elkészült többszáz képet visszanézzük. De az is, amikor előválogatom a többszáz képet, hogy ez is vacak, az is vacak, na ez éppen nézhető... Úgyhogy már évek óta nincs fényképező gépem.