„A Jobbik igen nagymértékben a fehér lumpenproletárok végső reménye. Vona és pártja nem igazán népszerű a főváros budai kerületeiben, a Pest megyei kisvárosokban, illetve az olyan nyugat-magyarországi polgárvárosokban, mint Győr vagy Sopron. A MIÉP eme szállásterületeit a Fidesz kebelezte be. Övé lett az úri szélsőjobb.
Szemben a Jobbikkal, mely azon társadalomlélektani gyújtópontot aknázta ki politikailag, ami a deklasszálódott többségi szakmunkások és az ugyancsak lecsúszott roma segédmunkások (és az ő gyerekeik) szembenállásában manifesztálódott a szocialista tervgazdasági nehézipar bedőlése után keletkező válságövezetekben. (...)
S mit csinál eközben a Fidesz? Hogy munkalehetőségeket, felzárkózást, piacképességet és mobilitást nem, az biztos. A NER-államot szélsőjobb-fronton egyetlen dolog mozgatja: a »rendteremtés«, a két pofon csodatévő hatásába, az adminisztratív és titkosszolgálati eszközökbe vetett misztikus hit.”