Jó néhányunknak Kádár János uralmából egyáltalán nem a viszonylagos jólét, létbiztonság emléke maradt meg, hanem a hazudozás szégyene.
„A füllentés, ferdítés, szépítés a gyerekkor velejárója, a felnőttkor elérését egyebek mellett az is jelezné, hogy egészséges lelkületű emberként már igenis vállaljuk tetteinkért a felelősséget, nyíltan, egyenesen. Legelső felnőtt-példaképeim, a szüleim azért is okoztak akkora csalódást, amikor ők maguk biztattak hazugságra, a valóság eltagadására, bármi (általam akkoriban még felfoghatatlan) okuk is volt rá. Hogy tudniillik, próbálták a számba rágni 6-7 évesen, ha az iskolában, netán a párton kívüli, tudományos kutató édesapám munkahelyén, a Télapó-ünnepségen megkérdezik, vagy egyáltalán, szóba kerül, dehogyis járunk mi vasárnaponként templomba, pláne hittanra, meg ministrálni!
Aztán jöttek sorban az újabb esetek, amikor rezzenéstelen arccal szajkóztuk, csupán a béke, a szimpla megélhetés, netán éppen az érvényesülés, szakmai, tanulmányi előrelépés reményében az aktuális szajkózni valót. A kisdobosok, az úttörők tizenkét pontját, a KISZ-tagsággal, az egyetemi felvételi reményével járó marxista-leninista blablát. Miközben, súlyos lelki hasadást okozva generációk sorának, otthon a Szabad Európa Rádióból, szüleink, nagyszüleink elbeszéléseiből egészen más, homlokegyenest ellenkező vélemény fogalmazódott meg bennünk.
Nekem, nekünk jó néhányunknak ezért a minap 100 éve született Kádár János uralmából, rendszeréből egyáltalán nem a viszonylagos jólét, létbiztonság emléke maradt meg sírig kísérően, hanem a felnőtt fejjel, »önként és dalolva« véghezvitt őszintétlenség, hazudozás szégyene.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Ezek most tényleg azt hiszik, hogy diktatúrában élnek.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
„Zseni volt, utánozhatatlan művész, de az üzleti érzéke gyakorlatilag a nullával vetekedett” – meséli Hernádi Lajos.
Évtizedeken át csak úgy hivatkoztak rá, mint a világ egyik legjobb filmje. A BLM óta mégis örülhetünk, hogy egyáltalán megemlékezhetünk az Elfújta a szél 85. születésnapjáról.
Érdekes lesz majd követni az úgynevezett nemzetközi közvélemény reakcióját.
