„Tényleg akár egy Hitchcock-filmben: a feszültség folyamatosan úgy növekszik, ahogyan az igazság pillanata egyre késik. (Bár azt nem tudjuk pontosan, ki a forgatókönyv írója, rendező meg mintha túlságosan sok lenne.) A Gyurcsány Ferenc ellen fölhozott plágiumvád tényeiről keveset tudunk, annál több a homály, a bizonytalanság és a többé vagy kevésbé megalapozott föltevés.
Az bizonyos, hogy az ügy Schmitt Pál plágiumügyének ellentétpárja, s e nélkül az előzmény nélkül meg sem született volna: Schmitt ügye és annak helyénvaló lezárulása előtt a kutyát sem érdekelte Gyurcsány szakdolgozata. A párhuzam kétségtelenül fönnáll, azonban lényeges különbségekkel. Az első ilyen, hogy Schmitt az ügy kirobbanásakor aktív államelnök volt, Gyurcsány jelenleg egy kisebb párt elnöke. A másik, hogy Gyurcsánynak annak idején kötelező volt szakdolgozatot írni és benyújtani, Schmittet viszont senki nem kényszerítette rá, hogy mindenáron ún. kisdoktori címet szerezzen. A harmadik pedig, és ez a döntő, hogy Schmitt ügyének már a napvilágra kerülésekor sem puszta gyanúsításról volt szó, hanem ott voltak a világos és egyértelmű bizonyítékok, Gyurcsány esetében azonban ilyenek nincsenek. (...)
De persze itt nem arról van szó, hogy van-e Gyurcsánynak érvényes diplomája, miként Schmitt esetében sem arról volt szó, van-e érvényes doktori fokozata. Mindkét esetben a csalás és a hazugság vádja a lényeg, amely Schmitt esetében kvázi azonnal igazolást nyert, Gyurcsány esetében a levegőben lóg. Hogy igazolást vagy cáfolást fog-e végül kapni, az egyetemi vizsgálat nyomán talán kiderül. Talán.”