„A kormányban egyetlen nő van, de az Országgyűlésben is hasonló a részarányuk: 8,8 százalék. Az uniós tagállamok közül Máltával versengünk az utolsó helyért. A parlamenti pártok közül csak az LMP-nek és az MSZP-nek van női kvótája. Az MSZP-t kivéve, a többi párt sajnos az időközi országgyűlési választásokon sem indított női jelöltet, hogy javítsa az arányt. (Számomra biztató fejlemény, hogy az MSZP-nek a legutóbbi két időközi országgyűlési választáson női jelöltje volt, a fővárosi közgyűlésben megüresedett helyre pedig egy fiatal nőt delegált.)
A példák sora tetszőlegesen folytatható, de figyeljünk inkább az átfogóbb képre. A lisszaboni szerződés rögzíti: »Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul.« A velencei bizottság is kimondta, hogy ezen elvek jó része bizony ma Magyarországon nem érvényesül. Nem Európa felé tartunk.
Súlyos következményekkel jár, hogy a nők munkaerejében rejlő gazdasági és társadalmi potenciált nem használja ki a kormány. Nem véletlen, hogy az egymillió munkahelyet ígérő Fidesz két év alatt kevesebb mint kétezer munkahelyet tudott teremteni. Ebben a tempóban 880 év kell az egymillió munkahely eléréséhez. Lassan a Fidesz is beláthatná: nők nélkül nem megy...”