Európa tanácsai

„2010-ben a nyolc év alatt felgyülemlett MSZP- és SZDSZ-gyűlölettel szinkronban narancssárga vihar söpört végig az országon, aminek következményeként rendkívüli felhatalmazásra tett szert Orbán Viktor pártja. A Fidesz kétharmados többséghez jutott, ami Európában több mint szokatlan, ezért értelmezhetetlen, mi több, kezelhetetlen. A kormányerőknek ez esetben nincs kényszerük megegyezni a majd' teljesen eljelentéktelenített politikai ellenfelükkel. Járhatják a maguk útját. Sőt járniuk is kell, hiszen tehetetlenségükért, cselekvőképtelenségükért nem okolhatják a választók által legyengített ellenzéket, csak saját magukat.

Lehet szörnyülködni vagy sajnálkozni, Magyarországon ez a helyzet. Az istenadta nép kinyilvánította akaratát, amit illik tiszteletben tartani. Illik, mondom én, mert a felhatalmazás nem jelenti a széles körű tárgyalás, a konszenzusos megállapodás tiltását. Nem jelenti a szakértői és a közigazgatási utak kötelező megkerülését. Nem jelenti a törvénytervezetek keresztültaposását a parlamenten. Mert akit nyers erővel nyomnak le, az alkalomadtán nyers erővel támad majd vissza. Ahogy a kardot rántó is könnyen a kardjába dőlhet.

Csakhogy az Európa Tanács többpárti támogatás kötelezettségét írná elő Magyarország számára - mintegy rendszerhibaként azonosítva a kétharmados Fidesz-győzelmet -, s ezáltal pányvát dobna a választók által felszabadított politikai erőre, amely nemcsak itthon, de Európa-szerte paradigmaváltást sürget.

Az Európa Tanács jelentéstevői alighanem abban a szakértői világban szocializálódtak, ahol a jogosítványokat kinevezések útján, nem pedig választásokon lehet elnyerni. Ők nem a nép hatalmát szolgálják, hanem az intézmények uralmát.”