Csak annyit remélünk, hogy szemben Schmittel, Gyurcsányról nem derítik ki a zavarodottságukban lájtos istenkáromlásra vetemedett kereszténydemokraták, hogy olyan, mint Jézus Krisztus.
„A tudományos írásmű szabályainak igen szabados értelmezésén felül van még egy közös pont a volt kormány- és a volt államfőben. Tettüket nagy valószínűséggel igencsak megkönnyítette, hogy mind a ketten a kommunista rendszer haszonélvezői és bizalmasai voltak, Gyurcsány egy vidéki egyetem főállású KISZ titkárságáig, Schmitt pedig egészen miniszterhelyettesi posztig vitte. Így aztán valószínűleg nem jelentett túl nagy veszélyt annak esetleges kiderülése, hogy Gyurcsány elvtárs szakdolgozata épp olyan, mint egy másik hallgatóé, minden bizonnyal meg lehetett volna okosban oldani ezt az ügyet. Bár Schmitt már az úgynevezett rendszerváltozás után »doktorált«, az egész történet bűzlik a posztkommunizmustól az elvtársi, azaz baráti bírálóktól kezdve egészen addig a morális rugalmasságig, amellyel a plagizátor védte magát és tettét.
Gyurcsány Ferenc esetében még abban sincs semmi meglepő, hogy végül ifjúkommunista pályafutása megkoronázásaként a miniszterelnöki posztig emelkedett, mégiscsak egy utódpárt, az MSZP színeiben tette mindezt - más kérdés, hogy ehhez meg kellett puccsolnia egy másik derék posztkommunistát, Medgyessy Pétert. Ám, hogy az átmenet zavaros húsz éve után hogy a fenébe került ugyanezen alomból egy példány az államfői székbe, mégpedig egy valamikori harcos antikommunista (és tisztességes szakdolgozó), Orbán Viktor által, az igen fogas kérdés, hacsak nem az a nagy büdös helyzet, hogy 2012 Magyarországa épp olyan, mint 1984, avagy mint 1992.”