Instant államfő

„Bár mind az ügy, mind annak kezelése (a bulvárkacsától a köntörfalazásig) kétségtelenül kínos a kormánypártok számára, összességében még időben jött a lemondás ahhoz, hogy annak a Fideszre nézve ne legyenek közvetlen és súlyos következményei. A jobboldali tábor – amelyet egyértelműen megosztott az ügy – láthatóan megkönnyebbült, sőt, bizonyos értelemben kiegyenesedett, hiszen innentől már okkal lehet beszélni arról, hogy ezúttal – szemben más korábbi normasértésekkel - lett politikai következménye az esetnek. Mostantól így új értelmezési csata kezdődik, amelyben már lényegesen jobbak a Fidesz esélyei, mint lettek volna akkor, ha az államfő a helyén marad.

A felelősség – ki miatt alakult ki ez a helyzet? - kérdésén túlmenően az igazi tét az új jelölt megtalálása. A kormány érdeke az lenne, hogy gyorsan és gördülékenyen menjen végbe a folyamat, az ellenzék pedig értelemszerűen annak megakasztásában érdekelt. Ezt a célt szolgálja a Jobbik kezdeményezése a közvetlen elnökválasztásról, vagy az MSZP javaslata Sólyom László jelölésére (érdemes megjegyezni, hogy míg a Jobbik régóta a közvetlen választás híve, Sólyom Lászlót az MSZP 2005-ben nem támogatta, elnöki működése alatt pedig gyakran kritizálta). Kétségtelen, hogy egy ilyen új helyzet az azt menedzselő számára mindig rejt veszélyeket: felmerülhetnek új szempontok, az ellenzék találhat a kormányénál populárisabb jelölteket, vagy akár olyanokat is, akik még a jobboldalon belül is megfontolásra alkalmasak lehetnek. Végső soron azonban közjogi értelemben itt tényleg csak a Fidesz számít: miután a parlamenti képviselők egyötöde jelölhet (és a második fordulóban már az egyszerű többség is elegendő a megválasztáshoz), az ellenzék legfeljebb beszélhet, de jelöltjével még a szavazólapra sem tud eljutni. A kormányfőnek így - amellett, hogy a jobboldali tábornak megfelelő személyt választ - csak arra kell ügyelnie, hogy a pártján belül ne nyisson túl nagy frontot a jelöléssel: ezért is kell azt gyorsan és határozottan vezényelnie. Egy elhúzódó, a nyilvánosságot is bekapcsoló vita (emlékezhetünk még a2005-ös szimpátiaszavazásra) most biztosan nem érdeke.”