Forrpontok

„A Heti Válasz az elmúlt években nagyrészt sikeresen pozicionálta magát olyan konzervatív szellemiségű médiaműhelyként, amelynek a preferenciái egyértelműek, ám mégis fontosabb számára a saját hitelessége, mint hogy pártmikrofon legyen. A Schmitt-ügy e szempontból ziccert jelenthetett. Ehhez képest a Stumpf András publicisztikájánaklevételével indult, majd az olvasók elé vitt »önreflexiós« írásokkal sikerült a lehetőséget nem kihasználni. Mik a tanulságok?

Az, hogy sérültünk ebben a történetben, nem kérdéses. A szerkesztőségi rendet egyértelműbbé kellett tenni. Írtam is, hogy a szabadság nem egyenlő a rendetlenséggel, az felelősséggel is jár, és a csapatjátékot nem lehet egyedül játszani, ezt mindenkinek tudomásul kell vennie. A Heti Válasz branddé vált, s miközben egy szellemi műhely, aközben munkahely is, ahol a felelősségi viszonyok nem egyenlők: az újságíró a saját cikkéért felel, a főszerkesztő pedig az összes cikkért, az egész brandért.

A tekintetben, hogy ez a márkaépítés elég precíz volt-e, ez az ügy kérdéseket vet fel, hiszen András ifjú munkatársként nálunk vált nullkilométeressé, itt tanulta meg a szabályokat, itt lett ismert véleményformáló. Írásával nem kizárólag önhibájából előzhette meg a szerkesztőségi álláspont kialakítását. A vizsgálóbizottsági jelentést egy nappal későbbre vártuk, amikor kedden (március 27-én – a szerk.) nyilvánosságra került, házon kívül voltam, a kollégáimnak azt mondtam, hogy a lapba tegyék be a tényszerű összegzést, a véleményünket pedig közösen alakítjuk ki. Stratégiai jelentőségű kérdésekben így történik nálunk.

Stumpf Andrásnak nem ez volt az első húzós hangvételű publicisztikája. Hol van a határ? Más lett volna, ha mondjuk Martonyi Jánosnak vagy Szalai Annamáriának szól be, s nem a köztársasági elnöknek?

Minden történetet a maga konkrétságában érdemes elemezni. Ebben az esetben nem pusztán arról van szó, hogy beszólt valakinek, hanem arról, hogy a Heti Válasz felveti annak a lehetőségét, hogy a köztársasági elnöknek vissza kell vonulnia. Egy ilyen álláspontot nem lehet anélkül nyilvánosságra hozni, hogy a szerkesztőség többi tagja, különös tekintettel a főszerkesztőre, nincs ebbe bevonva. Ez nemcsak a Heti Válasznál, hanem egyetlen szerkesztőségben sem fordulhat elő. Nálunk átengedte a rendszer – konkrétan az online szerkesztőség ügyeletes újságírója – a cikket, ami a rendszer hibája is. Ennek tanulságait levontuk, a büntetéseket kiosztottam.

Stumpf korábbi írásaira visszatérve: nálunk úgy általában a véleményformálás terén nagy a szabadság. Mindannyian, akik publicisztikát írunk, más hangsúlyokkal, más tónusban formálunk véleményt. De mint említettem, itt nem szimpla esetről volt szó.”