A velünk élő Schmitt Pál

Gyurka rárántott mégegyet.

Kedves pszichiáter szerző! Biztosan hosszas tanulmányok vezettek odáig, hogy felismerte az egyén saját magáról alkotott képe minden esetben eltér a körülötte élők véleményétől. Mint ahogy azön esetében is a saját anyja, exbarátnő, ex osztálytárs, szomszéd postás etc adhatna az ön által saját magáról valósnak hitt jellemzéstől igencsak eltérő leírást. Sokat spórolt volna (legalábbis karakterben) ha egy mondatban leírja a minden rendőr kihallgató által ismert alapszabályt, miszerint: "a saját sztorijában mindenki egyszerre főszereplő és forgatókönyvíró". Az összes többi karakter arra ment el, hogy elmesélje: a számára nem szimpatikus oldalon, van egy nem szimpatikus alak, akire hú de mennyire igaz hogy megalkuvó módon mindig a boldogulás kényszere szerinti könnyebb utat választja. Ön valóban ennyire naív lenne, vagy csak le kellett tenni valamit az asztalra a megfelelő oldalon. Tisztelt uram! Az Ön fenti cikke (gyengébbek kedvéért, az egész!) nem a boldogulás útján a megfelelő oldalon a megfelelő időben letett kavics? Tudja: a saját sztorijában mindenki főhős, és helyesen cselekszik! Legalábbis saját maga szerint:) Más nézőpontból vajon melyik az utca túloldala?

El sem kell olvasnia teljes cikket, bár megtettem, a lényeg benne van az idézet egy mondatában: ,,Hanem mert van ennek a történetnek a társadalmi hatásain túl még egy nyugtalanító vonatkozása: hogy bármelyikünk járhat így." A nyugtalanító vonatkozás, h kiengedték a szellemet a palackból!Ezután már semmi sem szent, szabadon lehet vájkálni bárki múltjában /életében. Bármely oldalon!!! De ha csak annyi hatása lesz, h olyan emberek vállalkoznak politikai pályára a jövőben, akik makulátlan múltjukkal példálózhatnak, már megérte!

Törjön bele a fogad a szétrágott csontotokba. Szarházi.