Én is a zember vagyok

Kedves András, Szép, szép, amit leírtál, de minek is szántad? A meglévő hatalom ostorozásának? Annak ne, te is rájuk szavaztál, ha buknak, velük buksz. Panasznak arra, hogy nem juttattak zsíros koncot a szavazatodért? Azt talán nem kellene közhírré kürtölni. Abban igazad van, hogy Vityának illett volna kimennie az emberek elé (zemberek elé semmiképp, de ott nem is voltak ilyenek), amikor az Operánál azt harsogták, hogy "Orbán, takarodj!". Tudod mit, én mindenhogy kimentem volna. Ha meglincselnek, tegyék azt, de ne egy csatornában menekülő gyáva patkányként haljak meg. Beszélni könnyű, de én, a borzalmas tömegiszonyommal, ott voltam a tüntetés első soraiban. Ha forradalomba csap át, abból nem maradhattam ki, akkor sem, ha az első percben lelőnek, vagy simán stroke-ot kapok, stb. Te hol voltál akkor? Azért köszönöm, hogy bevallottad a narancssárga színedet, ez az egyetlen bátor cselekedeted. A megbánás itt aligha fog segíteni. És nem én fogok rólad ítélkezni, nem is bíróság. Nem is a zemberek (zombiek???). Az emberek. Maradtál volna csöndben, mint sok éven át. Te dógod. Lehetőleg többet ne beszélj, tűnj el, amíg lehet. Ez csak jó tanács, látod, nem is gyűlőllek... annyira.

Kedves Nagy Bandó András! Szomorú, amikor a szellemes, jóhumorú ember a gondolkodás fáradságos tevékenységét el-vagy megkerülve, indulatból kiabálni, utálkozni kezd, és már első mondatában. Milyen érdekes, hogy médiaterror, és „Kétharmad Viktor” és csapata EU-tól elrugaszkodott terrorja ellenére csak el mered követni a blaszfémiát! Nem értem, miért nem lehetsz Te, kedves András; POLGÁR?! Miért? Mit jelent ez, hogy „nem maradhattál” és nem lehetsz? Mert az itt és lentebb sem derül ki. Bandi! (így szólítalak, hiszen öregebb vagyok mint Te) Emberként dolgozol, mint egy állat? Egy íróember mit ért ez alatt? Ha jól tudom, Te nem fizetést kapsz, hanem a könyveidért jogdíjat, vagy effélét, a fellépéseidért, amelyeken általában jót szórakozom, felléptidíjat. Keveset adnak? Miért szerződsz velük? Mert kell a pénz? Mindenkinek kell, és mindenki(?) szeret(ne) dolgozni, de Magyarország már csak ilyen hely, hogy ennyit lehet keresni. Ennek persze sok oka van, leginkább a történelmünk utóbbi két-háromszáz esztendeje, no meg a magyar mentalitás. Akkor is sírunk ha van elég, mert több kellene. És csalunk hozzá. Adót, munkaidőt, ÁFÁ-t, számlát, miegyebet. A választék végtelen. Aki meg tényleg szegény az általában nem sír. Mert azokat nem Te képviseled. Megpróbáltad egyszer, (Déli Pályaudvar közeli hajléktalanok ügye stb. - tisztelet érte!) de látod, neked sem sikerült – csak éppen hogy – és rá kellett jönnöd, hogy nehéz ügy embereken segíteni, azokon meg végképp, akik nem is akarják, hogy segítsenek rajtuk, hát még úgy, hogy sokszor kritizálnak is érte, aztán szinte több a kritika, mint az elismerés. Az érdekeltektől is. Aztán azt olvasom, mégis polgár vagy. Akkor most, hogy van ez? Megsértődtél, polgár lettél, elvonulsz és csak magaddal törődsz? Ez lenne a polgár? Hát, ami azt illeti, igazad van, efféle polgárokkal van tele ez az ország. Gyanítom, ezért is tartunk itt. Pofázunk, kiabálunk, megsértődünk, aztán csak magunkkal törődünk és várjuk, hogy tegyen értünk a képviselőnk, a kormány, a polgármester, a szomszéd meg a fene tudja még ki. Mert hiszen, oly kevés a fizetés! Gondolkodj csak, hogyan is jutottunk ide? Kedves András! Gyalázat, hogy egy értelmiségi, akinek a felelőssége százszor, ha nem ezerszer nagyobb mint bárki másé, azt írod, „megkérdőjelezhető értékű alkotmány”. Azért mert nem fejted ki (ugyan, miért nem?) mi benne a megkérdőjelezhető? Olvastad, megértetted és konkrét ellenjavaslataid vannak? Miért nem írod le? Könnyű így sok lusta és utálkozó embert felbőszíteni; lám a Nagy Bandó is azt mondja! Olcsó dolgok ezek András. Kár, hogy kellemes, jó könyveid dacára ilyenek írsz! Nagy kár! Ezzel is gyengébbek lettünk, mi magyar emberek. A számtanba meg ne menjünk bele – kétharmad/egyötöd - , mert a demokrácia szabályai már csak ilyenek errefelé, Európában. Lehet azon vitatkozni, jók e ezek a szabályok, vagy sem, de még ezek a szabályok. Meg aztán, miért nem mentek el a többiek szavazni? Miért? Megtiltotta valaki? Ja, hogy jófajta, Bandó-féle polgárok, akik csak magukkal törődnek! Ha meg nem mentek, akkor aztán nincs kétharmad/egyötöd kérdés! Korlát – fék – ellensúly: ezek szerinted csak akkor léteznek, ha Te, ha az ellenzék, ha az alkotmányt hozó többségtől független személyek-csoportok döntenek erről? Van egyáltalán olyan ma, hogy „független”? Egyfenét! Vagy személyekről van szó? Vagy inkább csak egy hangzatos, a buta és politikailag műveletlen tömeget befolyásoló szlogenről? Miből állapítod meg, hogy Orbán kiket tart magyarnak és kiket nem? Miből? A „Hajrá magyarok!” valami más magyar? Valóban ezt gondolnád? Nem hiszem, helyesebben; nem akarom hinni, hogy ezt gondolod. Ha mégis, akkor kár minden szóért. „'...agymenés... hittan és vallás... igaz hit...” Ezeket használva nyilván azt akarod mondani, hogy Orbán mintegy „vallás”-i fanatikusoknak, úgy beszél „híveinek”. Az itt leírtakból azt olvasom ki, meg sem fordul a fejedben, esetleg vannak köztünk olyanok, akik rajtad kívül is gondolkodnak. Akik, a szó igaz értelmében politizálnak is egy baráti társaságban, jóféle borocska mellett, élesen, vagy csak emelt hangon vitatkoznak is, meg ha kell, segítenek az utcán a havat eltakarítani a szomszédnak, pedig sokszor vitáztak és szemben állnak a politikában – persze, sok efféle értelmiségi levélkéitől, lehet, hogy ezek a barátságok és kapcsolatok is megmérgeződnek. Kár ezért, Bandó Bandi, nagy kár! Persze igazad van, sok a gazember és hernyó alak a húsosbödön körül most is és ahogyan én a történelmet ismerem, - ha nagy a hatalom, még több a gazember körülötte - az ember mindig ilyen volt; kevés, vagy semmi munkával sokra vinni, az ám az élvezet. Bárhogy permetezik az almafát, lesznek férges almák. De igyekezzünk ne tartozni közéjük. És ha felismerem, hogy az, verjem le a fáról! Nem ám ilyen általános dumával! Hogy az nem kifizetődő? Persze. De legalább becsületes. És az sem egy utolsó dolog. Nos, ezek az én gondolataim. Kár, hogy nem fogod elolvasni. Mert ahogy ismerlek, gondolkodóba esnél. Vagy ez is csak hiú remény? De... a remény hal meg utoljára. Üdvözlettel egy öreg nyugdíjas

Tudod, Bandó én meg abban a fiatal humoristában csalódtam, akit a fonyódi Sportszállóban mintegy hatan hallgattunk végig. Potyogott a könnyünk a nevetéstől. Jó humorod volt! Ilyen a nosztalgia, mit tegyünk? Hagyd békén Viktort, vagy tudod mit? Ne is hagyd! Azt csinálsz, amit akarsz. Ma már nem vagy érdekes. Ma már csak max. öten ülnének ott.....

ennyi bazdmeg. pici kritika a vezér felé, és a mandiner törzsközönsége kiakad. nyáladzik. komcsikollégák, gyertek inkább át az ügynöktörvényes cikk alá, az ügynöktörvényeteket védeni.