„A magyar név ma nem hangzik jól a nagyvilágban - szabadságharcos hírnevünk, ami 1848-ban és 1956-ban a magasban szárnyalt, amikor felkeltünk az önkényuralom ellen, erősen megkopott az elmúlt években. Hazudik, aki azt állítja, hogy hírnevünk idegen hatalmak tudatos, szervezett lejárató kampányának eredményeként, az ellenük folytatott szabadságharc miatt süllyedt ilyen mélyre. Az idegen hatalmak, legyen még oly nagy nemzetközi befolyásuk is, mint annak idején a Habsburgnak vagy a szovjetnek, sosem voltak képesek jelentősen befolyásolni a világ szabadságszerető részének közvéleményében rólunk élő képet – sőt, bármennyire igyekeztek is, igyekezetük mindig visszafelé sült el. Ne essünk tévedésbe: a hírnevünket mi magunk koptattuk el. Mi vagyunk a felelősek, mert engedtük, hogy egy korrupt hatalmi elit a köz érdekének álcája mögött még azelőtt felszámolja a demokratikus intézményeinket és a jog uralmát, mielőtt azok megerősödhettek volna.
Mostani kormányunk az 50-es évekhez hasonlóan egyenesen azzal téveszti meg emberek tömegeit, hogy Magyarország szabadságharcot vív a szabad világ ellen. Ez egy önellentmondás. Magyarország egész történelme arról szólt, hogy próbáltunk felzárkózni eszméinkben, értékeinkben, intézményeinkben a szabad világhoz, és minden olyan időszak, amikor ezzel a céllal szembefordultunk, dicstelen korszakként vonult be a történelembe. Ma ismét a külső- és belső ellenségek paranoiás rémképeivel küzd a kormányunk ahelyett, hogy megtanulna kormányozni.”