Szelektív memória az ügynökügyben

„Miért pont egy SZDSZ-es pártpolitikus dossziéja tűnt el? Kik voltak olyan helyzetben, hogy eltüntethessék? Emlékezetes, hogy egy valamikori belügyminiszter kivételezett módon dossziék közelébe engedett valakit. Nem azok közül, akik történészi diplomával, kutatói gyakorlattal, szakmai elismertséggel rendelkeznek.

Nincs hír arról, hogy az akkor beengedett most Szalay Gábor dossziéját keresné.

Szalay Gábor iratcsomója valamiért nem érdekli az ügynökügyek buzgó kutatóit. Azokat, akik szeretnének »végre« tiszta képet nyerni a kommunizmus évtizedeinek sötét ügyeiről. És kétségtelen: Szalay Gábor aktája nem a kommunizmus évtizedeiben tűnt el. Hanem utána. A »demokrácia« beköszöntése után.

Egy »rendszerváltó« kéz hozzányúlhatott az aktához.”