„Az MSZP–Szolidaritás (elviselhetetlen, hogy engedni kell a tolvajoknak, és ebben a vonatkozásban kell leírni Walesáék mozgalmának szép nevét) kooperálás ékes és sokadik bizonyítéka a tegnapelőtti Rendezzük közös dolgainkat! című konferencia is, ahol Kónya Péter és helyettesei Kunhalmi Ágnessel, az MSZP elnökségi tagjával rettegtek egy nagyot, majd megállapodtak a kormánybuktatás izzadságos feladatának részleteiről.
Mindenki ismeri a régi viccet arról, hogy mi a különbség a mókus és a patkány között. Ugye az, hogy az utóbbinak rossz a PR-ja. Ez a napnál is világosabb törvényszerűség hívta és hívja életre az újabb és újabb baloldali civilszervezeteket. Közhely, hogy az MSZP vörös szegfűjével ma még Teréz anyát sem lehetne eladni, nemhogy a mi kiborotválkozott Zorrónkat, Mesterházy Attilát. Így jönnek a képbe a civil söprögetők, az elhullott baloldali szavazatok gyűjtögetői. Homokszem csak egy került a gépezetbe: Árok Kornél (szolidaritásos berkekben ma már Tito láncos kutyája) rosszul lőtte be a célt, és Mesterházy helyett az új Gyurcsány-párthoz dörgölőzött. Neki és kis körének távoznia kellett a Szolidaritásból, de az élet megy tovább.
Ha egzotikumra vágyunk, sétáljunk ki ma három órakor a Kossuth térre, és nézzük meg, hányan vannak a kormánybuktatók (bár a Le Monde nyilván előre tudja, tízszer annyian, mint ahányan majd tizenötödikén mennek el Orbán Viktorral ünnepelni). Nagy kár lenne, ha a Munkások Újságjának vörös szkinhedjei meg a tűzcsapnyitogatók nem lennének elegen, hiszen Mesterházy Attila igazán összeszedte magát az alkalomra időzített, a pénteki Népszavában oldalakon át tálalt kormányváltó program összegrundolásánál. Igaz, magát a programot nem olvastam, de miért ne hinnék a legbátrabb baloldali napilap kolumnistája, Sebes György beszámolójának: »A szocialistáknak nagyon határozott terveik vannak, miképpen lehet jobb életet teremteni azoknak, akiknek a mostani kormányzás csak kárt és rossz közérzetet okozott. (...) Mesterházy szavaiból kiderült, pártja kész az ország helyreállítására. Ami mindenképpen kedvező hír. A kérdés már csak az, hogy a választók többsége mennyire hisz és főképpen bízik bennük.«
Ebben a szép tavaszi napsütésben nem lenne szívem Sebes kollégát elszomorítani.”