„Kossuth Lajos emlékének megörökítését is vegyes érzelmekkel fogadja a magyar közönség nagy része. Nem akarjuk tagadni kiváló tehetségét, hatalmas szónoki képességét, sőt szándékainak jóságát sem. De általában óvni szeretnők a magyar közvéleményt egy fogalomzavartól, amely már évtizedek óta úgy látszik krónikus: lehet valaki tehetséges ember, kiváló ember, nagyszabású egyéniség, anélkül, hogy működése áldásos lenne. Hazánk lakosságának jó része ilyennek tartja Kossuthot. Világított, de nem fejlesztett, nem épített. Ragyogott, csillogott, de végül mégis bajba döntötte azokat, akik ragyogása után indultak; bajba döntötte magát az országot. Mindig pártember volt. Egy irányzatnak, egy csoportnak szószólója és vezére. Egy pártnak emberét nem szabad az egész nemzet nagy emberévé tenni, mert ez sértő az ellenvéleményre és az egész nemzet mégis csak több és nagyabb bármelyik részénél.”