Szolid aratás

„Mindesetre Árok távozásával több vidéki szervező is lemondott a posztjáról. Ők valamiféle pártot gründolnak, miközben a Szolidaritás is jelen lenne? Hol van ebben az ésszerűség? És ha tőle megszabadultak, mert pártos elhajló, mi történik a maradókkal? Kónya Péter azon mondata, miszerint a Fidesz felé is lehetne nyitni, sőt a normálisan gondolkozó Jobbik-szimpatizánsok is jöhetnének, ugyancsak tanulságos. Volt, aki a facebook-on közölte, ilyet Kónya sosem mondott. Aki pedig ezt mégis leírja, elárulja az ellenzéki összefogást. A gond az, hogy a Magyar Nemzet idézőjelbe téve hozta, hogy nekik nyilatkozta. Ha valóban kiforgatott, vagy így el nem hangzott szavak ezek, akkor cáfolni kellene. Határozottan, erőteljesen. Ám ez nem történt meg.

Most tehát ott tartunk, hogy március 10-ére tüntetést szervez a csonkult Szolidaritás. Pedig ez lehetett volna a nap, amikor minden komoly demokratikus ellenzéki erő egy színpadra állhatott volna. Pártok és civilek. Ehelyett a korábban a demokratikus ellenzéket kerekasztalhoz invitáló, önmagát ernyőszervezetként meghatározó Szolidaritásról derül ki, hogy lyukas, beesik rajta az eső. Azokat ugyanis, akik Árokkal távoztak, nem zavarta sem a jobbikos beléépő, sem az MSZP-s edzőtábor. Vagy más olvasatban: amíg Árok nem gründolt pártot, ugyanez a maradókat sem zavarta?

Akik pedig abban bíztak, hogy március idusa környékére az ellenzék legalább jelzi, hogy van út egymás felé, most megint gazdagabbak lettek egy kiábrándító tapasztalattal. Ez így nem ellenzéki szolidaritás, legfeljebb szolíd aratás.”