„Ott tartunk most, hogy amikor meg kellene döbbenni, akkor is csak a vállunkat vonogatjuk. A Schmitt Pál kisdoktori dolgozatát vizsgáló bizottság pontosan arra a következtetésre jutott, amire számítottunk. A Fidesz és csatolt részei pontosan azt mondják - illetve nem mondják -, amire számítottunk. Az ellenzék pontosan azt követeli, amire számítottunk. Meglepetés nincs. (...)
Orbán Viktornak katonákra van szüksége. Fegyelmezett, megbízható, lojális végrehajtókra, akik teszik, amit tenniük kell. 2010 tavasza tájékán még hajlamosak voltunk azt hinni, hogy a Sólyom Lászlót felemelő Fidesz elég erős és nagyvonalú lesz ahhoz, hogy az alkotmányos ügyekben kekec, de vitathatatlan tekintélyű államfőt újabb öt évre a helyén hagyja. Illúzió volt. A gazdasági-politikai szabadságharcot nem lehetett volna megvívni autonóm és karakteres elnökkel. Sólyom László a felét sem írta volna alá azoknak a kulcsfontosságú törvényeknek, amelyeket Schmitt szó nélkül szignózott. (...)
Attól persze, hogy valakit könnyű kinevetni, még nem lenne muszáj megszabadulni tőle. Schmitt Pál azonban csalt, és ez hivatalos. A bizottság jelentésének nyilvánosságra kerülése után már nem gyanú, hanem tény, hogy nem a saját kútfejéből merítette dolgozata szinte teljes tartalmát. Egyértelmű, mi lenne a dolga, vagy ha magától nem jut eszébe, mire kellene biztatniuk őt azoknak, akiknek posztját köszönheti. Mennie kéne, ez nem kérdés. Nem fog menni, ez sem. Pedig egy aláírót permanens forradalom idején is ki lehet cserélni egy másikra.”