Rendszerváltás? Muhaha

„Schmitt Pál nem volt ügynök. Legalábbis nem tudjuk róla. Azt azonban igen, hogy a hozzá hasonló pozíciót betöltő vezetők, a szállodák irányítói, a sokat utazó állami kiküldöttek, a különböző országos hatáskörű szervek, mint például a sporthivatal vezetőinek nagyon nagy része a kommunizmusban előszeretettel társadalmi kapcsolatként segítették a rendszert. Ők voltak a mi fiunk, a mi emberünk vonal. Akit nem kell beszervezni, nem kell bármivel zsarolni vagy kényszeríteni, hogy együttműködjön, mint az ügynökök jelentős részét. Épp ellenkezőleg, hagyni kell előremenetelni, esetleg, bár akkoriban ez nem volt jellemző, képességbeli, alkalmasságbeli hiányosságainak felhánytorgatását egy-két telefonnal elsimítani. És magától beszélni fog, még keresni sem kell. Mert bizonyítani akar, mert hálás, mert egy gerinctelen, szervilis, buta ember, aki csak egy éppen ilyenekre támaszkodni képes rendszernek köszönheti, hogy egyáltalán jutott valamire. A magyar állambiztonság százszor többet profitált az ilyen emberek nem hivatalos, akár nem is írásos jelentéseiből, mint abból, amit az ügynökhálózatból kiszedett.

De nézzük magát Schmitt Pált: működtetője volt a rendszernek? Biztosan. Áldozata volt? Biztosan nem.

Nem volt ügynök Pozsgay Imre sem. Nem, ő már annak a szervezetnek a tetején ült, amelyik az állambiztonsági jelentéseket olvasgatva, azokat használva irányította a diktatúrát. A hetvenes évek végétől miniszterként, majd az állampárt központi bizottságának tagjaként. Őt kérte fel Orbán Viktor már 2005-ben, hogy legyen a nemzeti konzultációs testületének tagja, 2010-ben pedig arra, hogy ugyan segítse már tudásával az új alkotmány kimunkálását. Az ő nyugdíjában egyébként mekkora részt tesz ki az állampárti vezetőként szerzett jogosultság?

Működtetője volt a rendszernek? Biztosan. Áldozata volt? Biztosan nem.”