A görög euró csúnya vége

„Tételezzük fel, hogy a dolgok rosszabbra fordulnak Görögországban. Mondjuk a miniszterelnök, Lukasz Papademosz egyszer csak képtelen lesz már összetartani a civakodó kormánykoalíciót. Elképzelhető az is, hogy az ország nem lesz képes, vagy nem lesz hajlandó behódolni a Nemzetközi Valutaalap vagy az EU további pénzügyi megszorítást célzó követeléseinek. Előfordulhat, hogy elmarad a megegyezés a bankokkal az adósság átütemezéséről. És számtalan más esemény is történhet: mondjuk erőszakos megmozdulások törnek ki, megölnek egy külföldi diplomatát, valami olyan következik be, amik miatt háborúk szoktak kitörni, most viszont az eurózónából való kilépést idézi elő. Mi lesz akkor?

Először is az a helyzet, hogy a kilépés jogilag lehetetlen. Az euró az Európai Unió valutája. Éppen úgy, ahogyan Skócia képtelen kitörni a fontzónából, jogilag Görögország sem tudja lecserélni az eurót. Nagy Britannia fenntartotta magának a jogot erre, Dánia is, de a többieknek az euró kötelező. Ha egyszer egy ország bekerült az eurózónába, akkor bizony benne van. Jogilag csak úgy lehetséges az eurózónából való kilépés, ha az érintett állam egyszerre az EU-t is elhagyja, erre a Lisszaboni Szerződés kínál megoldást. Tehát a szigorúan vett jogi válasz az, hogy Görögországnak az EU-ból is ki kell lépnie, ha nem tart igényt az euróra.

Persze az európai jog is tele van kiskapukkal. Egy uniós vezető mondta nekem, hogy Görögország kiléphet például vasárnap este az EU-ból, hogy ugyanazzal a lendülettel hétfő reggel újra csatlakozzon. Természetesen az Uniós Alapszerződés 50. paragrafusával nem pontosan ez volt a cél, de ki tudja, hogyan döntene az Európai Bíróság, ha az asztalán landolna egy ilyen beadvány.”