„A Malév számára az egyetlen túlélési lehetőség az lett volna, ha egy nagy, Európán belül is jó pozíciókkal rendelkező légiszövetséghez (Star Alliance vagy SkyTeam) csatlakozik, és be tud szállni az ő átszállási kapcsolataik kiszolgálásába, valamint a szövetség többi tagjához hasonló műszaki hátterű flottába ruház be, így csökkenti a karbantartás költségeit. Ezt a lehetőséget azonban elszalasztotta, és amikor a kétezres évek elején az Orbán-kormány piacra akarta vinni a cég 50 százalékát, már késő volt, és nem kellett senkinek.
Hogyan tovább? Rövidtávon a turistaforgalom vissza fog esni, azonban ezt a hézagot a fapados járatok több mint valószínűen ki fogják tölteni, fel fogják szívni a Malév olcsó jegyeit vásároló közönséget. Ezt a szándékukat már be is jelentették, sőt, a durva marketingfogásairól ismert Ryanair egyenesen Hungary Rescue Plant (Magyarország Mentési Tervet) hirdetett. A budapesti üzleti járatokat máris sűrítették a hagyományos társaságok, illetve kieső Malév-célpontokat is pótoltak. Így kisebb kényelmetlenséggel (a reggeli kiutazás, esti hazatérés néhány kisebb forgalmú célpontnál nem lesz lehetséges) szinte minden fontos funkció megmarad.
A budapesti átszálló utasokat valószínűleg elviszi a korábbi konkurencia Bécsen vagy más állomáson át, a kizárólag államközi szerződés alapján repülhető útvonalakra pedig vagy kijelöl valaki mást a magyar állam, vagy a partnerországok légitársaságai viszik el a forgalmat. Összedőlni semmi sem fog, a magyar gazdaság meg fog maradni a Malév nélkül is. Ha valaki mégis úgy gondolja, érdemes új flag carriert indítani, nem árt, ha gyorsan cselekszik, hiszen minél később jelenik meg, annál nehezebben fogja a most elvesztett piacokat visszaszerezni, ezért is lett volna szükség rendes csődstratégiára és valami minimális előrelátásra.”