Ellenzéki Kerekasztal: epic fail

„Legkésőbb Mussolini óta tudjuk, hogy szindikalizmus és korporatizmus jegyesek, minden külön értesítés helyett. Véletlenül sem fasisztáznám itt most a Szolidaritást, de azért mégiscsak a demokratikus működést, a pártok versenyét már alapjáraton kiiktató korporatizmus intézményesítésére tettek itten javaslatot. Minden, amiről pártoknak kéne egy adott választási eredmény alapján, szabadon dönteniük, dőljön már el most, a választás előtt, paktumszerűen, előre is áthidalva az egyes politikai értékrendek, valamint az értékek és érdekek közti számos, természetes konfliktust. Mert hogy erre kényszerít minket a Fidesz.

A Fidesz ezenkívül arra kényszerít minket, hogy a pártok számára civilek alkossanak programokat, s őket teljesen természetes módon inkorporáljuk a programadó grémiumokba. A Szolidaritás által osztogatott pár oldalas röpirat legalábbis erről szól, de hadd foglaljam össze röviden a lényegét: »A DEKA-tárgyalások a civil oldal programalkotó munkájával kezdődnek«, éspedig úgy, hogy a civilek meg a szakértők kidolgozzák a »a programok tematikáját«.

Az érdemi munka menetét már plasztikus ábra is illusztrálja: ezen a fenti nagy ellipszis (»pártok, vállalkozói képviseletek, civilek 1, 2, 3, 4, 5«) alatt három nagy téglalap látható az egyes szakterületekkel (közjog, gazdaság, társadalompolitika), a téglalapokból pedig lefelé tartó nyilak mutatnak kis ellipszisekre, ezek jelentik az »al-témák« munkacsoportjait, ahol »a kidolgozó munkát szakértők végzik«. Mindez örömmel fogja eltölteni mindazokat, akik értékelik a civilek meg a szakértők totális szerepzavarba hozását, meg azokat, akik szeretik, ha nagy téglalapokból lefelé tartó nyilak mutatnak kis ellipszisekre.”