„Ez a blog fontos tartja a szuverenitás értékeit. De nem is keverjük össze a nemzet demokratikus önrendelkezését egy autokrata kormány önjáró ámokfutásával. Lássuk be, hogy ha mindez, amit fönt vázoltunk, uniós és IMF-kolonizáció, akkor bizony ide vele. Sem az IMF, sem az unió nem kíván tőlünk semmi olyat, amit nem kéne magunktól is, önszántunkból megtennünk - már ha nem akarjuk, hogy egy stupid kormányzat gyarmatosítson minket az unortodox őrületeivel.
Teljesen természetes, hogy ha egy hitelező viszont akarja látni a pénzét (és ez a két szervezet egyelőre az egyetlen kontroll-instancia a Nemzeti Ügyek Orbánja felett), akkor feltételeket támaszt. Lehet, hogy Václav Klaus IMF-kritikájának van létalapja, sőt biztos, de minálunk épp mostan a racionalitás írmagját próbálják visszacsempészni a fideszes rögvalóságba. Nincs olyan, amit Demján úr a jelek szerint vizionál, hogy fiúk, csak adjátok a pénzt, mi meg majd tök szuverénen elköltjük.
»Miként az autokratikus rendszereknek általában, úgy az Orbán-rezsimnek is egyetlen fékje van, a gazdasági kényszer, ami a kisméretű, nyitott és fülig eladósodott országunkban a külső finanszírozás égető szükségletében jelentkezik. Nem először: a húszas években a Bethlen-kormány a népszövetségi kölcsön fejében kényszerült létrehozni a független jegybankot, a hetvenes években a Kádár-rendszer politikai presszióját mérsékelték a hatalom túlélését biztosító nyugati hitelek, sőt a nyolcvanas években már a gazdaságpolitikai szuverenitást is feláldozták az IMF-hitelmegállapodás érdekében« - írja kitűnő minielemzésében Várhegyi Éva.
Lehet elég szomorúnak tartani, hogy megint egy elszabadult hazai gyorsnaszádot kell kintről a helyére rakni, de ez van. Sok más esélyünk nincs.”