Kanalas Orbán

„Az éjszaka leple alatt, váratlanul, inkognitóban bukkant föl Orbán Viktor a fővárosi Aszódi úti hajléktalanszálláson. Nem vitte magával a terrorelhárítókat, a testőröket, a sofőrjét; a maga vezette Volkswagen kisbusszal érkezett, csak a Blikk fotósa és újságírója kísérte el. A beszámoló szerint az előtérben tartózkodó több tucat lakónak megállt a kezében a kanál; arról nem szól a beszámoló, hogy mit kerestek a hajléktalanok, kanállal a kezükben, az előtérben. Mindegy is: amúgy kanalasan foghattak kezet a miniszterelnökkel, aki a távozása után bölcsen és azonnal megállapította: »úgy látom sokaknak épp ennyi segítség kell egy utolsó esélyhez«.

Természetesen nem a kézfogásra gondolt a kormányfő, hanem a kormány gondoskodásáról. A titkos látogatás és ez a mondat együtt mindenesetre alaposan megijesztett: vajon tényleg úgy gondolja-e Orbán, ennyi segítség elég az utolsó esélyhez. Vajon nem jobb kezének, Matolcsynak a szavai jártak a fejében? Vajon nem arra gondolt, hogy még az a negyvenhétezer forint is sok, amennyiből minisztere szerint szépen meg lehet élni? Lám ezek az emberek semmit sem keresnek; elég nekik egy melegedő is, hogy kitáruljon előttük a jövő. Igen, ez lehetett a perspektíva, Unortodoxiában még mínusz húszban is napfényes az élet...”