Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy lenyelje a kommunizmust – kérdés, hogy most „robban-e a puliszka?”
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy mi lesz, ha az európai polgár rájön arra, hogy eurómilliárdjait a demokrácia kicsúfolására költik az EU székvárosaiban.
„A tegnapi brüsszeli »szabadságjogi« meghallgatás – hasonlóan Orbán Viktor pár héttel ezelőtti számonkéréséhez – pontosan erre a gondolatmenetre alapozott. A vádlottak padjára kell ültetni Magyarországot – hiszen, ha elfogadjuk, hogy az EU nem diktatúra, az, akit demokráciadeficittel pellengérre állít, nyilván csak az lehet.
S az európai polgár akkor körbe néz, és azt mondja, hogy se Frankfurtban, se Lyonban nincsenek tankok az utcán, Budapestig meg ki lát el, akkor pedig csak valami baj lehet ezekkel a magyarokkal. Hiszen a bűnlajstrom iszonytató: sajtószabadságot tipornak, cigányt és zsidót üldöznek, mondják, már portyázó poronty korukban antiszemitául gyűlölték a fajt. Tények nincsenek, de ezt mondja Konrád György és a Nobel-díjas Kertész, ezt írja az újság. Tegnap pedig maga Kopiás Attila demonstrációszervező – ez komoly, így mutatkozott be, szép, jól fizető szakma lehet – hívta fel a figyelmet arra a borzalmas esetre, amikor hajléktalannak öltözve elvitte a padról a rendőr, másnap viszont öltönyös lócalakóként ott hagyta. Lehet ennél irtóztatóbb példa az önkényre? Hacsak nem az, hogy Arató András Klubrádiója nem kapott frekvenciát, pláne ingyen és olcsón – ökölbe szorul ilyenkor a derék európai demokrata keze. Maga Arató mondta, így csak igaz, mert miért hazudna valaki Brüsszelben, főleg ha liberális hívásra érkezik. Meg milyen szép is ez az aratói krédó: »A Klubrádió ellenzéki, mégpedig a mindenkori hatalommal szemben kíván kritikus lenni.« Lehet egy ilyen mondatnak nem hinni? (...)
Tegnap Brüsszelben lépten-nyomon Magyarországot féltették, aggódtak demokratikus működéséért. Pedig talán érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy mi lesz, ha az európai polgár rájön arra, hogy eurómilliárdjait a demokrácia kicsúfolására, öncélú politikai játszmákra és üzleti csoportok érdekképviseletére költik az EU székvárosaiban.”